A lemondott fő-zeneigazgató nagyon sajnálja az Operaház társulatát, amely egyre jobban teljesít, s nem azt érdemelné, hogy hataloméhes hozzá nem értőket kapjon a feje fölé. Petrovics Emil egyébként úgy látja, hiba, hogy az ország egyetlen operájának vezetésére pályázni kell, s nem az arra legérdemesebbet nevezik ki az élére. A más jelentős pozíciókat – mint a légierő parancsnoka vagy egy fontos hadművelet hadvezére – sem pályázat útján osztogatják – sorolja a példákat. Az is lehetetlen állapot, hogy ne változtassanak a közalkalmazotti törvényen, hiszen nem lehet ugyanazon elvek alapján fizetni egy lakatost vagy egy cipészt, mint mondjuk Tokody Ilonát – fogalmaz.
Az Operaházat a jelenlegi rossz anyagi helyzetbe a folyamatos költségvetési elvonások és megszorítások juttatták, Szinetár Miklós volt főigazgató is azért nyújtotta be lemondását, mert a kormány egyértelművé tette, nem tud több pénzt juttatni az intézménynek, és így az idei évre még annyi pénz sem jutott, mint amennyivel 2002-ben átvette a dalszínház irányítását. Hegyi Árpád Jutocsa és csapata pedig éppen azzal nyerte meg a főigazgatói posztra kiírt új pályázatot, hogy a szűkös anyagi keretek között is vállalta az intézmény irányítását. Pályázatukban Petrovics Emil neve is szerepelt, aki fő-zeneigazgatóként a 2005– 2006-os, még általa és Szinetár Miklós által tervezett évadot felügyelte volna szakmailag. Ennek ellenére Kunos József, az új pénzügyi vezető Hegyi Árpád Jutocsa teljes csapata nevében „nagykövetként” megkérte, mondjon le.
Petrovics úgy látja: az elmúlt húsz év alatt egyetlen kormányzat sem tudta megoldani az Operaház helyzetét, pedig ő mindegyik kormányfővel, pártelnökkel, kulturális miniszterrel beszélt aggályairól és javaslatairól. – Nem akarják észrevenni, hogy itt van ezer ember, aki olyasmit tud, amit senki más, s itt van az Operaház, az ország legcsodálatosabb intézménye és épülete – fogalmaz elkeseredetten.
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal