A Nyolcak és az aktivisták Debrecenben

Évszázados hallgatás után „megszólal” a szakemberek által a legnagyobb modern magyar képzőművészeti kollekciónak ítélt Antal–Lusztig-gyűjtemény. A debreceni Medgyessy-múzeumban ma délután nyíló tárlaton a kétezer darabos anyagból 37 alkotás kerül a közönség elé A Nyolcak és az aktivisták címmel, Perneczky Géza művészettörténész válogatásában.

Czóbel Béla, Márffy Ödön, Kassák Lajos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Moholy-Nagy László remekművei láthatók a kiállításon, pazar keresztmetszetet adva a kollekcióról. Amint azt Perneczky Gézától megtudtuk, a művek igen jelentős hányada eddig soha nem volt Magyarországon kiállítva. Berényi Róbert és Tihanyi Lajos műveit most, a kiállításra hozták haza Stockholmból, illetve New Yorkból. Az évtizedek óta eredetiben nem látott képek közé tartozik az egyik Moholy-Nagy-alkotás is: ez a kép utoljára 1921-ben Berlinben szerepelt egy tárlaton.
A neves művészettörténész szerint a nagy értékű gyűjtemény méltó elhelyezéséhez több ezer négyzetméteres galériára van szükség. Turi Gábor kulturális alpolgármestertől úgy tudjuk: rövidesen ez is rendelkezésre áll majd, hiszen az Európa kulturális fővárosa pályázat részeként egy 3500 négyzetméteres modern művészeti központ létrehozását tervezik az igen közeli jövőben, és rövidesen egy kisebb városi galéria is felépülhet. Az előbbiben, amely a Modem nevet kapja, az Antal–Lusztig-gyűjteményre alapozó állandó tárlat mellett akár olyan nagyszabású időszaki kiállítások is helyet kaphatnak majd, mint a Monet-bemutató Budapesten.
A páratlan gyűjtemény ismeretlenségének okáról szólva Antal Péter ügyvéd, a kollekció tulajdonosa elmondta, hogy a kereskedő nagypapa, Lusztig Sámuel által több mint egy évszázada megalapozott gyűjtemény már a kilencvenes évek közepére jócskán kinőtte egy családi ház kereteit. A szintén szenvedélyes gyűjtővé vált unoka már ekkor szeretett volna Debrecen hasznára lenni vele, és közgyűjteményi célokra felajánlotta letétbe helyezését az önkormányzatnak. Ám az akkori, SZDSZ–MSZP-színekben politizáló városvezetés nem volt fogékony a képzőművészet iránt: még csak nem is válaszoltak a gyűjtőnek. Antal Péter ehhez hozzáteszi még: a város mellett a Déri Múzeum is érdektelen volt, soha senki nem nézte meg az anyagot. Néhány hónapja viszont, az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséért versenybe indult városban a közgondolkodás homlokterébe került a képzőművészet is. Ennek kapcsán Kósa Lajos polgármester megkereste a gyűjtőt, és végre elindulhattak a tárgyalások az anyag méltó elhelyezéséről.
Mivel Pécs városa is érdeklődést mutat a páratlan – sok egyéb mellett öt Csontváryt is tartalmazó – gyűjtemény iránt, így valószínű, hogy Debrecennek „csak” 1700 kép és szobor marad, háromszáz alkotás Pécsre kerül.