Mindössze nyolc évig, 1965– 1973-ig működött az Illés legendás ötös fogata – a névadó Illés Lajos, a Szörényi fivérek, Levente és Szabolcs, a szövegíró Bródy János és a nemrég elhunyt dobos, Pásztory Zoltán –, ez a kevesebb mint egy évtized azonban elég volt ahhoz, hogy felejthetetlenné váljanak, s kitörölhetetlen emléket hagyjanak maguk után. Az Illést nem csak a hozzá fűzött legendák, a rendszerellenes, virágnyelven írt és azóta a köznyelvbe is beépült szövegek, szófordulatok, mint például a sárgarózsa-kultusz tette naggyá. Hatalmasat alkotott a hazai zenetörténetben: megteremtette azt a magyar rockzenét, amely nemcsak szövegében magyar, hanem dallamában, zenei szövetében, hangszerelésében s egyáltalán minden apró elemében a miénk. Jóval a táncházmozgalom elterjedése előtt beemelték számaikba a népdalokat, s igényes, értékálló muzsikát alkottak belőle, olyat, ami a világ bármely pontján megállná a helyét, s ha Magyarország nincs ennyire elszigetelve a nemzetközi zenei élettől, az együttes bizonyosan világhírűvé vált volna. Bár sokan tréfálkoztak előszeretettel a sok búcsúkoncerten – egyébként ezzel együtt összesen öt volt –, az Illés egészen mostanáig egyszer sem mondta, hogy soha többet nem lép fel, s valljuk be őszintén, legbelül, titokban mindig vártuk is a következő koncertet. Most viszont véget ért a történet, Pásztory Zoltán halálával már nem teljes a nagy csapat, s bár Szörényi Örs meg tudta idézni játékstílusát, ez az Illés nélküle már nem ugyanaz. A koncert egyik nagy meglepetése egyébként éppen Örs volt. Sajnálhatjuk, hogy felhagyott a zenei pályával, igazán nagyszerű zenész. A Legjobb dobos a világon című Pásztory-számot olyan átütő erővel játszotta, hogy sokan meg sem tudtak szólalni egy ideig a döbbenettől.
Pásztory Zoltán volt egyébként az, aki a csíkszeredai koncert ötletét felvetette a tavalyi nagy sikerű István, a király után, s bár Újhelyi István igyekezett politikai tőkét kovácsolni a fellépésből, az Illés a székelységnek mégis a régi, rendszer ellen lázadó életérzés megtestesülését jelentette. Budapesten már inkább a szerelmes dalokat és a nagy slágereket, Az utcánt, a Good Bye Londont és a Little Richardot követelte a közönség, azonban itt elhangzott az egykori ellenzéki hangvétel egyik nagy himnusza is – ami Csíkszeredában sokak bánatára kimaradt –, a Miért hagytuk, hogy így legyen?, amelyhez felvételről Pásztory Zoltán dobolt. A legendás muzsikusok hozták formájukat, Szörényi Levente szinte hungarikumnak számító hangja ma is a régi, Bródy János pedig a Ha én rózsa volnék… kezdetű dalával ismét megénekeltette a közönséget. Az Illés-nóták kiállták az idő próbáját: százezren énekelték őket egyszerre, fiatalok és idősebbek is. Ezek a számok ma is élők, s így bár a színpadtól elbúcsúzott a zenekar, a dalain keresztül köztünk marad.
*****
Botrány a koncert előtt. Botrány előzte meg az Illés-koncertet a Szigeten: a Szörényi család tagjai ugyanis nem voltak hajlandók egy levegőt szívni Bozóki András kulturális miniszterrel, aki a VIP-sátorban vacsora közben látogatta meg az együttest – adta hírül a stop.hu internetes portál. Rosta Mária, Szörényi Szabolcs felesége és a zenekar utolsó fellépéseinek producere kiparancsolta a sátorból a zenészeket, akik így egy konténerbe szorultak. Döntését azzal indokolta, hogy a minisztérium nem küldött koszorút a Kossuth-díjas Pásztory Zoltán temetésére.
Szocialista segítség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!