Bozóki András kultuszminiszternek írt levelében azzal indokolja a Csángó Díj elutasítását, hogy Budapesten nincs megfelelő akarat a határon túli szórványközösségek művelődési-oktatási rendszerének támogatására.
– Előrebocsátom, nem szeretném, ha politikai ügyet kovácsolnának az egészből. Nincs kifogásom egyetlen kormánnyal szemben sem, viszont olyan kormányt szeretnék, amely igazán a magyar ügyet szolgálja. Akadt, aki megkérdezte, akkor is visszautasítottam volna a kitüntetést, ha Németh Zsolt adja? Igennel válaszoltam. Noha a trianoni paktum megkötése után megjelent egy törvény, miszerint Magyarország az államjövedelem egy százalékát a határon túli magyarok kulturális tevékenységére fordítja, ezt Budapesten nem tartják be. Nagyon bánt, hogy a csángókeretre csak július végén írták ki a pályázatokat. Mármost hogyan készíthetnék én pályázatot, amikor már lejártak a táborok? Alapítványunk 14 éve minden nyáron 50-60 moldvai gyereket táboroztat, fedezi útiköltségüket, ruhát, ellátást biztosít számukra. Idén, amikor mindez a legszükségesebb lett volna az ottani árvizek miatt, egyet sem tudtunk vendégül látni.
– Gondolja, hogy gesztusával sikerül jobb belátásra bírnia a magyar kormányt, amely majd kidolgoz egy jól átgondolt támogatási stratégiát? Mi jellemezte az előző kormányok támogatáspolitikáját?
– Nem tudom, milyen lesz a visszhang, tény, hogy a díjat nem fogadom el. A támogatás annyira halvány, hogy keservesen kínlódjuk ki a költségeket. Ezért tartom fontosnak egy jól átgondolt támogatási program kidolgozását, hiszen roppant fontossággal bír az elemi szintű oktatás, innen nő ki ugyanis a gimnazista, majd a főiskolás. Márpedig gyerek van bőven. Még a Horn-kormány idején is több támogatást kaptunk. Viszont nem akarok részletekbe bocsátkozni, kitől kaptunk többet, hiszen pénz van, de nincs rá akarat. Egyedül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által működtetett Communitas Alapítványtól kaptuk meg a megpályázott pénzeket, amelynek java része a román államtól származik. Ha gazdaságilag jobban állnak a románoknál, a magyarországiak miért nem tudnak hasonlóképpen gazdálkodni?
– Márpedig erre égető szükségük lenne, hiszen az ön által alapított Kallós Alapítvány éppen egy művelődési, oktatási központ létrehozásába fogott a Kolozs megyei Válaszúton. Hol is tart most a 25 éves szünet után a kilencvenes évek elején szülőfalujában beindított magyar oktatás?
– A válaszúti kulturális központot 1992-ben abból a megfontolásból hoztuk létre, hogy szellemi-tárgyi népi értékeinket éltessük, népszerűsítsük és továbbadjuk a fiatal nemzedéknek. Erre kiváló helyszínt biztosít a kommunizmus idején elkobzott, majd 1989 után visszaszolgáltatott családi birtokom, a Kallós-kúria, amelyet az alapítvány tulajdonába írattam. Valóban, szülőfalumban 25 évig nem működött magyar iskola, mivel a helyi református romákat egyik napról a másikra áthelyezték román intézménybe, hogy gyengítsék a magyar iskola vonalát, sőt néhány magyar szülőt meggyőztek a hatóságok, hogy ne adja magyar iskolába a gyerekét. A kilencvenes évek elején unokahúgom, egyben az alapítvány elnöke, Balázs-Bécsi Gyöngyi végigjárta a válaszúti magyar családokat, és kiderült, valamennyien igénylik a magyar iskolát. Minisztériumi engedéllyel, számos ellenreakció közepette négy gyerekkel beindítottuk az első osztályt, aztán évről-évre több lett a diák, idén nem is tudjuk, miként helyezzük el a 38-40 jelentkezőt, hiszen nincs hol lefektetnünk őket. A rohamosan növekvő gyereklétszám szükségessé tette egy nyolcvan férőhelyes kollégium felépítését, amelyet tető alá húztunk, ám az idén olyan későn kaptuk meg az Apáczai Közalapítvány támogatását, hogy az őszi iskolakezdésre valószínűleg egyik szárny sem készül el. Ráadásul az Illyés Közalapítvány ki sem írt strukturális pályázatot, pedig erre is számítottunk.
– Válaszút híres az önök által szervezett népzenei és néptánctáborokról, az itt kiállított folklórgyűjteményről. Hogyan haladnak a tervezett néprajzi múzeum alapításával?
– Gyerekkori álmom egy néprajzi múzeum létrehozása Válaszúton, ehhez is kellene támogatás. A Ceausescu-diktatúra idején próbálkoztunk is ezzel, de a román titkosszolgálat, a Securitate rám szállt, és közölte, kizárólag egyházi vonatkozású tárgyakat lehet kiállítani. Eddig három, mezőségi, válaszúti és kalotaszegi termet rendeztünk be a Kallós-kúrián működő múzeumban, de megvan a textil- és bútoranyag egy széki, szász, csángó és román szobához. Emellett könyvtárat, valamint zenei és táncadattárat is ki akarunk alakítani, az anyag ehhez is rendelkezésre áll. Így aki néprajzzal, zenével-tánccal foglalkozik, kiváló forrásra találhat majd Válaszúton. Persze, ehhez szintén pénz kell, márpedig az enyém is véges. Hamarosan szeretnénk hivatalosan beiktatni a múzeumot, állítólag akkor kapunk támogatást.
origo.hu
Megerősíti a kormány a kis és közepes cégeket - ez a jövő évi költségvetés egyik célja
