Chicago, blues, boogie és rockzene

Pénteken ragyogó napsütésben indult és csepergő esőben búcsúzott a 34. Debreceni Jazznapok programsorozata. A jórészt szabadtéri koncertekből építkező fesztiválhoz az időjárás először igen kegyes volt, majd éjszakai lehűléssel és kiadós esővel lepte meg a rajongók népes táborát, ám mindez keveset ártott a lelkesedésnek.

Valódi dzsesszparádé volt Debrecenben, az idei vendég Chicago volt, igazi csemegét kínálva a Nagy-tavak-parti nagyváros dzsesszirányzatainak minden vonulatából. A hallgatóságot a klaszszikus chicagói blues képviselői közül az egyik utolsó mohikán, John Primer és a szólista legismertebb lemezének nevét viselő Real Deal Blues Band örvendeztette meg virtuóz játékával. Primer gitárszólói nyers, kemény hangzásokkal nyűgözték le a nagyerdei Békás-tó mellett táborozó közönséget. A parádés performance külön érdekessége volt, hogy Primert ugyanaz a banda kísérete, a Little Freddie King, amelyik 2004-ben New Orleansból érkezett a fesztiválra. Így a blues déli és északi irányzata egyszerre volt jelen a színpadon. A hatvanas évek „feltámadását” – a chicagói dzsessz alternatív vonulatának zenei világát szintén egy emblematikus szólista, Ernest Dawkins és egy 1979-es megalakulása óta töretlen elismertségnek örvendő együttes, a New Horisons Ensemble képviselte. A jórészt fekete muzsikusokból álló formáció nagyon otthon volt a Nagyerdő Békás-tavi színpadán, szabadon szárnyaló zenéjük egyszerre oldotta fel és ragadta magával az ücsörgő, ácsorgó, sörözgető, beszélgető, zenéjükben fürdő közönséget.
A szombat délután nagy ajándéka a Ken Vandermark’s Bridge 61 produkciója volt. A trombitásból tenorszaxofonossá lett Vandermark ugyancsak a szvinges hagyományokat alternatív felhangokkal ötvöző chicagói vonulat képviselője, s úgy látszik, erre nagyon vevő a magyar közönség. A lelket nyitogató dallamok ugyanis, még a késő este folyamán is, elsőrendű témáját adták a dzsesszrajongók legjobb produkciókat elemző beszélgetéseinek.
Sem hatásában, sem színvonalában nem maradt el a fent említettek mögött a szombat este sztárja, Patricia Barber. A művész döbbenetesen erőteljes előadásmódja, lefegyverzően őszinte megnyilvánulásai, hihetetlen zongoratudása a profi koncert elemeit egy kis bár intimitásával keverve hozta lázba a hideg időjárás miatt korábban már meglehetősen „fagyos” hangulatba került közönséget. Akinek pedig nem volt elég a délutánok és esték szabadtéri koncertkavalkádja, az éjszaka sem maradt zene nélkül: pénteken és szombaton a Hangfogóban és a Debreceni Jazz Klubban élvezhettek hajnalba nyúló örömzenéket.
Bár a vasárnap délelőtti szabadtéri programok csaknem áldozatul estek az esőnek, sokan mégis azt mondják, megvan a zárt koncertek varázsa is, de azért jó lenne valamit átmenteni a Békás-tó nyújtotta hangulatból is. Van benne valami. Kár, hogy kevés esély van rá, ugyanis a jövő évi, New York dzsesszéletét bemutató fesztivál helyszíne a tervek szerint már teljes egészében a most épülő Kölcsey-központ lesz.

---