A Nemzeti Galériából, ahol az elmúlt hetekben 360 ezer ember nézte meg, a múlt héten érkezett a cívisvárosba az anyag, és a múzeum Zoltay Termében lesz látható év végéig. Amint azt Bakó Zsuzsa művészettörténész elmondta, a gyűjtemény darabjai a világ legkülönbözőbb tájairól kerültek elő. Az értékes kollekciót Pákh Imre Amerikában élő műgyűjtő több évtized alatt gyűjtötte össze, s ezzel páratlan keresztmetszetét hozta létre a Zichy Mihály által Magyarország legismertebb és legnépszerűbb festőjeként aposztrofált Munkácsy Mihály életművének. A gyűjtemény kronológiailag is teljesnek tekinthető, hiszen az első képet 1869-ben festette a művész, az utolsó a kilencvenes évek elejéről való, s közte minden évből került egy-egy alkotás a Pákh-gyűjteménybe.
A tárlat képei között érdekes vonulatot képvisel az egzisztenciális okból választott műfaj, vagyis a szalonkép. Ebben is megtaláljuk Munkácsy mesterségbeli tudásának, páratlan ecsetkezelésének minden zsenialitását, s ráadásul „mikroműfajok” szempontjából is változatos a Pákh-gyűjtemény ezen része, hiszen magába foglalja a zárt enteriőrt és a kosztümös zsánert csakúgy, mint a tájba helyezett zsánerképet.
A kiállítás kuriózuma minden kétséget kizáróan Munkácsy egyik emblematikus alkotása, az Ásító inas. Ezt a képet évtizedekig elveszettnek hitték, mígnem – éppen a budapesti tárlat ideje alatt – felbukkant egy londoni árverésen, ahol Pákh Imrének sikerült megszereznie. A Tiszántúlon igen nagy érdeklődéssel várt debreceni Munkácsy-kiállítást a gyűjtő jelenlétében Koncz Erika kulturális helyettes államtitkár nyitotta meg. Köszöntőt mondott Turi Gábor debreceni alpolgármester és Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke.
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
