Jean Baudrillard francia szociológus-filozófus elmélete szerint szimulakrum akkor jön létre, amikor a valóság és annak kifejezése – a bennünket körbevevő világ és a jelek, melyek erre mutatnak – közötti különbség eltűnik, s e térben szavak, képek, képzetek születnek, keringenek úgy, hogy sem kötődésük nincs a valósághoz, sem érdemi információt nem közölnek arról. A totális látszat ez.
Ha szétnézünk mostanában magunk körül, azt láthatjuk, mintha minden kizárólag a látszatteremtésről szólna. Röpködnek a szavak a dübörgő gazdaságról, a kirobbanó sikerekről, a dualizmusideji aranykor második eljöveteléről, hogy csak néhány említtessen a rengeteg, nem csak politikához és gazdasághoz köthető közül, s mindezeknek persze nagyjából semmi közük sincs a valósághoz. Tudják ezt természetesen azok is, akik mondják. Miért hát? – kérdezhetné az ember. Közeledik a választás, és az elmúlt másfél évtized tapasztalataiból kiindulva nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthető legyen: a versengés nem csak a tények, a teljesítmény terepén zajlik majd, ugyanakkora – ha nem nagyobb – szerepet kapnak a képek, amelyeket ki-ki magáról, illetve vetélytársáról kialakít.
Van Woody Allennek egy mondata, amely A Jade skorpió átka című filmben hangzik el, miután hipnózisban ékszert raboltatott vele egy mágus, és a rendőrség letartóztatja. Ön jobban hisz a saját szemének, mint nekem? – kérdezi a felügyelőtől. Érdekes kérdés, itt és most különösen aktuálisnak tetszik.
origo.hu
Életveszélyes sérülések: öt kutya marcangolt félholtra egy embert
