Népfőiskolát kell alapítani

A magyar nemzet testileg, lelkileg, szellemileg beteg, ellenkező esetben nem fordulhatott volna elő, hogy visszaülteti kormányra az ötvenéves szovjet elnyomás legnagyobb kollaboránsait – vallja Kávássy Sándor főiskolai tanár, Szatmár volt országgyűlési képviselője, a polgári kormány egykori környezetvédelmi államtitkára. A tanár úr szerint a nemzetgyógyításban jó szolgálatot tehetnének azok a hasznos eszmék, amelyek egy-egy jobbító szándékú politikus háttérbe szorulásával végképp eltűnni látszanak.

Az ilyen egyik nemes elgondolás, ami szerint autentikus helyen kellene emléket állítani nemzeti fohászunknak, a Himnusznak, legfeljebb viták tárgya, a megvalósulástól viszont igen távol áll. Pedig igaza lehet az egykori szatmári képviselőnek: a nemzeti öntudatában igen sokszor megtiport magyarság beteg lelkére talán az is gyógyítólag hatna, ha egy ilyen emlékhelyre elzarándokolhatna. A meg nem valósult tervek közül a másik legfájóbb Kávássy tanár úr szerint az, hogy nincs előrelépés a gazdák oktatásában. Pedig ebben az irányban a polgári kormány idején voltak érdemi lépések.
A Tisza felső folyásánál lévő mesés szépségű Kisar a természeti kincsek mellett egy figyelemre méltó történelmi műemléket is rejt: a klasszicista stílusú Kende-kastélyt. A táj és a beleillő épület megihlette a történész-politikust. Mi lenne, ha abban a régi téli mezőgazdasági iskolák mintájára földművesoktatást szerveznének? A modern kor, az ember azóta szerzett ismeretei csak javítottak az eredeti modellen: nemcsak a közvetlen mezőgazdasági ismeretekre kell képezni az erre fogékony ifjabb és idősebb gazdákat, de környezetvédelmi tudással is fel kell őket vértezni. Hiszen a Felső-Tiszaháton és a közeli Szamos-közben nemcsak kukoricát, napraforgót és krumplit kell termelni, de az erdővel-mezővel is úgy kell gazdálkodni, hogy az érintetlen szépségében megmaradjon. Nemcsak a helyiek, hanem a turisták örömére is, hiszen a sonkádi illetőségű képviselő úgy gondolta, Szatmár felemelkedéséhez, gazdasági fejlődéséhez ezen keresztül vezet az út.
Az ökoturizmus és a mezőgazdaság összekapcsolása e koncepció szerint nem maradt volna meg Szatmár keretei között: néhány lelkes támogatójával együtt Kávássy Sándor úgy hitte: ebből a néhány hónapos népfőiskolai jellegű oktatási szisztémából juttatni kell más tájaknak is. Elsőként úgy vélték, az Észak-Tiszántúlról jöhetnének hallgatók – tanfolyamonként 60-100 ember. Utána viszont az ország más pontjain is létesülnének hasonlók.
Az ötletet tett követte, a környezetvédelmi minisztérium megvásárolta a Kende-kastélyt, s úgy tűnt, lesz egy svájci befektető is, aki fantáziát lát a téli népfőiskolában. Ám Kávássy Sándor távozását követően a tervek az asztalfiókok mélyére kerültek. Vajon lesz-e valaki, aki kihúzza egyszer még azt a fiókot?