Zenészbarátságok hanglemezen

T É K A

Meglepő erdélyi anyaggal rukkolt elő Mohácsy Albert és Nagy Zsolt zenész barátaikkal, s a népzenében eddig szokatlan módon egy irodalmi alkotás részleteire, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjére fűzték fel a dalokat. Céljuk a Tíz év Méta után egy eredetileg Tíz év banda elnevezésű lemez volt, amelyen az 1989-ben a Métában kezdődött zenészbarátságoknak állítottak volna emléket a tízéves évfordulón. A lemez késett, de alighanem bővült és csiszolódott is a repertoár, s így végül Tizenkét Banda – Erdélyország címmel jelent meg. A lemezen nincs semmi „újdonság”, mindenki a kedvencét muzsikálja, vagyis a nagy táncházas slágerek köszönnek vissza új, szép és lendületes előadásban, mint a „Szalmazsúpos a mi házunk teteje”, a „Szép szivárvány koszorúzza az eget” vagy más, szöveg nélküli, ismert táncdallamok. Mohácsy Albert és Nagy Zsolt lényegében az egész táncházas zenésztársaságot megmozgatta a lemezhez, hiszen muzsikál rajta a legtöbb aktív együttes prímása a Téka, a Csík, a Bekecs, a Muzsikás, az Ifjú Muzsikás, a Morotva, a Galga, a Tükrös, a Fonó, a Gázsa, a Berkó, az Üsztürü és természetesen a Méta zenekarokból, de énekeseket is hallunk, Demeter Erikát, Herczku Ágnest, Majorosi Mariannt.
A lemez az Erdélyország címet kapta, reménykedve a folytatás lehetőségében, amikor máshová kalandozhatnak majd. Erdélynek azonban csak kis szeletét mutatják be, leginkább a Mezőséget és Kalotaszeget. Röviden megjelenik ugyan Szászcsávás és Magyarpéterlaka, a klasszikus Székelyföld, a sóvidéki, csíki, gyimesi muzsika azonban kimarad. Ez nyilván az ötletet adó két alapzenész, Mohácsy Albert és Nagy Zsolt hangszereiből, a bőgőből és a kontrából ered, ennek ellenére némi hiányérzet marad utána a hallgatóban, ha már Erdélyország alcímmel szólnak a dalok.
(Mohácsy Albert–Nagy Zsolt: Tizenkét Banda – Erdélyország. FolkEurópa, 2004.)