Emlékezés Erdély Széchenyijére

Az erdélyi és magyarországi szellemi élet számára ma is példakép lehet gróf Mikó Imre tevékenysége és munkássága – hangzott el azon a konferencián, amelyet az Erdély Széchenyijének tartott művelődéspolitikus, történész, mecénás születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett a hét végén Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület.

Tudomásul kell venni, hogy a lelki áldozat mindig magvetéssel jár, amely nélkül nem létezik gyümölcstermés. Gróf Mikó Imre élete és áldozata olyan magvetés volt, amelynek gyümölcse a mai nemzedék számára is tápot nyújt – jelentette ki Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a kolozsvári református gimnáziumban rendezett Mikó-emlékünnepségen. A Vizi E. Szilveszter MTA-elnök fővédnökségével, gróf Mikó Imre születésének 200. évfordulója alkalmából tartott konferencián történészek, irodalomtörténészek, egyházi és közéleti személyiségek méltatták a református vallású államférfi életét, munkásságát. Egyed Ákos kolozsvári történész, az 1859-ben éppen Mikó Imre által alapított Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke úgy vélte: míg a reformkort Széchenyi István, a forradalom időszakát Kossuth Lajos, a kiegyezését pedig Deák Ferenc működése alakította, a székelyföldi Zabolán született gróf a XIX. század közepének vált meghatározó alakjává. Egyed felhívta a figyelmet Mikónak az utókorra hagyott legfontosabb intelmére: kis nemzetnél kis hibák nagy bajok forrásai lehetnek. A szónokok kiemelték a gróf felbecsülhetetlen mecénási tevékenységét, megemlítve például, hogy kezdeményezésére alakult újjá 1853-ban az Erdélyi Gazdasági Egyesület, főgondnokként helyreállította az 1849-ben feldúlt nagyenyedi Bethlen-kollégiumot, a róla elnevezett sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumnak pedig végrendeletében 60 ezer forintot hagyományozott. A kolozsvári magyar egyetem támogatása mellett ugyancsak nevéhez fűződik, hogy közlekedési minisztersége idején kiépült az erdélyi vasúthálózat.
A konferencián másik kései utódja, Tonk István, az egyházkerület főgondnoka Mikó egyházi tevékenységét, míg Pomogáts Béla irodalomtörténész a székely gróf irodalmi munkásságát méltatta.