Élő kövekből építsetek élő egyházat – hangoztatta tegnap Vargyason Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a helyi református leányegyház új templomának felszentelése alkalmából tartott istentiszteleten. A háromszéki település 140 lelket számláló református gyülekezete számára igazi ünnepnek számított az esemény, hiszen nyolc éve tartó munkája gyümölcse ért be a hajlék elkészültével.
Vargyas új templomát az avatóünnepségen részt vevő Makovecz Imre tervei alapján építették fel, mégpedig úgy, hogy a falu régi templomának romjait is beleépítették az új építménybe. Ugyanis az egyházközség régi, alszegi temploma egy XV–XVI. századi gótikus épület volt, amelyet egy román kori templomra építettek át, majd ezt a késő reneszánsz idején lebontották, később pedig, a XIX. században fából épült református templom a Dániel család tagjainak támogatásával. Ezt az épületet bontotta le 1994-ben a helyi közösség, és építette helyére Makovecz Imre tervei alapján az új református templomot. Az építkezés eredetiségét fokozza, hogy a mostani templom úrasztalát a hajdani építmény oltárának gyámkövéből alakították ki, amelyen ma is olvasható a rovásírással ellátott felirat: „Mihály, Isten szentje.”
Sepsiszentgyörgyön az ugyancsak Makovecz Imre által tervezett ravatalozóház felavatását ünnepelték a hét végén; az impozáns, 160 négyzetméteres épület tulajdonképpen templomnak is beillene. A Vigasztalás Házának elnevezett építményt azért építette fel a 150 éves múltra visszatekintő Szemerjai Református Egyházközség, mert a helyi temető zsúfolásig telt, az új kialakításához pedig nemrég kaptak az önkormányzattól egy 1,4 hektáros telket. A jellegzetesen makoveczes ravatalozóház organikus építészeti terv alapján készült: a környezetből kiemelkedve, de egyben bele is simulva, sámán rítusú halmokat képez, és földből, zsindelyből, kőből épült.
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő