Most, hogy New Orleans, Branford Marsalis szülővárosa romba dőlt, igazán nagy dolog, hogy a dzsessz egyik legnagyobb művésze, aki mostanában a jótékonysági alapítványokkal a bajba jutottak megsegítésén dolgozik, turnén kívül iderepült egy hangverseny erejéig. Marsalis játszott már Budapesten Stinggel és saját dzsesszegyüttesével is, ezúttal azonban egyedül érkezett, egy igazán „komoly” műsorral. Hét éve a New York-i Orpheus Kamarazenekar felkérésére kezdett komolyabban is foglalkozni a komolyzenével, s azóta többször lépett fel klasszikus művekkel, ezúttal a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarral, Ligeti András vezényletével. Marsalis nem titkolja: mindene a dallam. Leginkább szép dallamíveket játszik, ezért előszeretettel nyúl a dalokhoz, s teszi át őket szaxofonra. Így választotta Mahler második dalát a Gyermekgyászdalokból, amit igazán éneklően adott elő. A másik nagy „szerelme” Vaughan Williams Oboaversenye, amelybe a Berlini Filharmonikusok vezető oboistája, Albrecht Meyer felvételén keresztül szeretett bele. Ezt a két darabot először játszotta a színpadon, de hallatszott, hosszú ideje érleli, dédelgeti minden hangját.
Marsalis most elsősorban a szép, éneklő szaxofonhangját mutatta meg, de megcsillantotta virtuozitását is Ibert Concertino da Camerája cadenziájában. Ez utóbbit, valamint Debussy Rapszódia zenekarra és szaxofonra című művét a dzsesszből örökölt spontaneitása és természetes szabadsága tette felejthetetlenné.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
