Lezárták a Lánchidat, az alagutat, a teljes környéket, még a bicikliseket is megállítják, pedig ennyi embertől ők aztán igazán elférnének (a 86-os busz a Moszkva téren át járt, szombat este egész Bel-Budán közlekedési káosz volt. a szerk. megj.) Jó pár család is kilátogatott, kisgyermekekkel, ők különösen mérgesek, hogy ekkora a csúszás, több gyermek az apja nyakába mászik álmosan, jelezve, hogy eljött a lefekvés ideje. Emiatt néhányan még az elhúzódó mikrofonpróbák alatt hazamennek.
A hosszas előkészületek alatt azon tűnődünk, miért szorul rá a „köztársaság” e rendezvény szellemi-erkölcsi támogatására, vajon honnan a hangzatos elnevezés: „Koncert a köztársaságért”? Az MSZP egyik kampányjelszava került akkora lendületbe, hogy idáig jutott, avagy a jellegzetes gyurcsányi szófordulat volt a névadó? Az is nagy kérdés marad, 1956 és a köztársaság kikiáltásának emléke előtt, az előestén miért egy ilyen szervezetlen, alig hirdetett, a fellépőkkel és a közönséggel szemben egyaránt méltatlan ingyenkoncert tiszteleg, az állami ünnepségek közé sorolva.
Amikor aztán végre felcsendül az első Ghymes-szám, arról is meggyőződhetünk, hiába kísérleteztek annyit a hangosítás beállításával, nem sokat ért, az arányok borzalmasak, a zenészeken is látszik-hallatszik, nem jól hallják egymást. A dob erőszakosan hangos, szinte mindent elnyom, a furulya alig hallatszik, Varga Bori énekszólamából egy-egy foszlány jut csak el a közönséghez a két Szarka testvér túlhangosított mikrofonjától, Szarka Tamás idegesen mutogat, magyaráz a hangmérnöknek. Nagyjából ez az első két szám lényege. Kilenc körül aztán belelendülnek, a szokásos Ghymes-számok szólnak, a hangosítás minősége is javul, a távolabbra elszűrődő hangok odavonzzák a járókelőket, így nagyjából három-négyszázra duzzad a hallgatóság. Elég nagy szégyen ez, de egyértelműen nem a Ghymes hibája. A többség csak erre járt, a koncertről nem is tudott, csak a legelszántabb rajongók értesültek róla az együttes honlapjáról. Plakátot még a környéken sem találunk.
A Ghymes után a Unique és a Heaven Street Seven következik, a kisgyerekes családok többsége ezt azonban már nem várja meg. A környéken egyetlen sörcsap sincs, meleg teát, de még ásványvizet sem lehet kapni, az újabb mikrofonpróbák elől jó páran behúzódnak a környék kocsmáiba, a közönség száma ismét megcsappan. A Hooligans fellépését már csak kétszáz mindenre elszánt, didergő rajongó várja meg, viszonylag rövid műsoruk után pedig a NOX következik. Ekkor már alig vannak a téren, hangulat addig sem volt igazán, a Hooligans alatt viszont sokan hazamentek, lehangoló, ahogy kong az ürességtől a környék. A NOX sem tudja lázba hozni a hallgatóságot, így mi is otthagyjuk a rendezvényt.
Az ünnep előestéjén a forradalom és a köztársaság eszméjének áldozataira gondolva az egészről csak egy szó jut eszünkbe: szégyen.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
