Történészek konferenciája Kolozsváron

Az 1944–1968 között a Kárpát-medencében, ezen belül Erdélyben lezajlott politikai és társadalmi átalakulásról értekeztek erdélyi és anyaországi történészek a hét végén Kolozsváron. A szemináriumot a kincses városban kiadott Korunk havilap szervezte, amelynek megjelenése egyre inkább veszélybe került az előző időszakban.

Románia és Magyarország között igazi hidegháborús hangulat uralkodott 1940 és 1944 között: akkoriban Bukarestet a revansizmus foglalkoztatta Észak-Erdély elvesztése miatt, általában pedig mindkét állam zsarolási eszközként használta fel kisebbségeit – jelentette ki L. Balogh Béni, a Komárom-Esztergom megyei levéltár munkatársa az Erdélyi Múzeum Egyesület kolozsvári székházában tartott történészkonferencián. A Társadalomalakító elképzelések és a hatalom mechanizmusai a Kárpát-medencében 1944/45–1968 között címmel megrendezett előadás-sorozaton Romsics Ignác, az ELTE professzora Bibó Istvánt idézte, aki szerint a föderációnak egyetlen elképzelt formája sem életképes a kelet-közép-európai népek békés együttélésére. Többek között arról is szó esett, hogy a politika miként állította szembe a társadalom egyes rétegeit az ötvenes évek Romániájában, vagy miként zajlott a „szocialista modernizáció” a Székelyföldön.
Egyébként a nagyszabású történészkonferenciát szervező Korunk című kulturális és társadalompolitikai folyóirat nehéz időket él át, mivel jelenleg sem a magyar, sem a román kormánytól nem kap anyagi támogatást. A szerkesztőségnek nemrég ki kellett költöznie az ortodox egyháznak visszaszolgáltatott ingatlanból, így fel kellett függesztenie könyvbemutatók, értelmiségi találkozók szervezését, sőt be kellett zárni a Korunk Galériát is. Kántor Lajos irodalomtörténész, a havilap főszerkesztője nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a Korunk finanszírozására nem találnak megoldást, akkor megjelenése záros határidőn belül veszélybe kerül.