Csányi és Vidnyánszky Debrecenben

Szőcs Géza Liberté című, 1956-ot feldolgozó darabjával debütál a Csokonai Színház új vezetése 2006 őszén. A debreceni önkormányzat intézményvezetői pályázatán nyertes Csányi János igazgatóként, Vidnyánszky Attila pedig művészeti vezetőként arra vállalkozik, hogy fenekestül felfordítja a cívisváros színházi életét, és öt év alatt karakteres, élő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, pozitív hangvételű teátrumot hoz létre.

Turi Gábor alpolgármester úgy vélekedett, a város kulturális élete óriási fejlődés előtt áll, amihez a Kölcsey Központ, a Modern Művészetek Galériája, illetve a Latinovits Színház felépítésével rövidesen megteremtődik az infrastrukturális háttér. Kezdetét vette a megfelelő szervezeti keretek kialakítása is, hiszen a filharmonikus zenekar, a Kodály Kórus és a színház operatagozatának művészeti irányítása januártól egységesül, s ugyancsak jövő év elején kezdi meg munkáját a Csokonai Színház új vezetése is. Az alpolgármester fontosnak ítélte megjegyezni: a két országos tekintélyű színházi ember megnyerése garancia a városnak arra, hogy a mesterkurzusokat és oktatómunkát is magában foglaló, nemzetközi fesztiválok megrendezését és határon átnyúló színházi régió kialakítását ígérő, grandiózus koncepció megvalósul. Csányi János a kapott bizalmat értékelve elmondta: úgy tűnik, Debrecenben értik, hogy a színházcsinálás nem politikai feladat, hiszen a tegnapi közgyűlésen az ellenzékben lévő szocialista és a „regnáló” fideszes képviselők egyhangúlag a szakmai zsűri által megalapozottnak ítélt pályázat mellett voksoltak. Ez Csányi olvasatában azt jelenti, hogy a szükséges támogatást is megkapják majd.
A művészeti munkáról szólva Vidnyánszky Attila elmondta, több országosan is ismert színésszel és énekessel tárgyalnak, bár maga a színház is számos jelentős művészszel rendelkezik. Az operatagozatnak kiemelt szerepet szán programjuk: ütőképes fiatal gárdával színvonalas opera-előadásokban gondolkodnak, és évente legalább egyszer színpadra kívánnak állítani egy „gigaprodukciót” is, ami totális színházi jelenlétet, vagyis minden tagozat közreműködését feltételezi.