A Versailles-i Barokk Zenei Központ a régi zene egyik legrangosabb helyszíne, ott zenélni megtiszteltetés. Hogyan jutottak el idáig?
– Versailles-ból már régóta kerestek magyarországi kapcsolatot, két évvel ezelőtt el is jött Budapestre a központ vezetője és a mostani premier dirigense, Olivier Schneebeli, valamint a vezető koreográfus. Végignézték-hallgatták a magyar mezőnyt, és minket választottak. Ez az első közös produkciónk, október 1-jén, a zene világnapján Varasdon, a barokk zenei fesztiválon már koncertszerűen előadtuk, és sikeresnek bizonyult az együttműködés. A Savaria Barokk Zenekarból tizenöt fővel veszünk részt a produkcióban, mi adjuk a vonósokat, a fuvolákat, a fagottot és a lantot, a csembalónál és az orgonánál egy-egy francia muzsikus ül, a kórus pedig a versailles-i központ énekkara. Az előadásban három magyar táncos is közreműködik.
– Először dolgozik külföldi partnerrel a versailles-i központ, és rögtön magyarokkal. Ez azért nem mindennapi.
– Az egész előadás fő szervezője, motorja magyar részről az Armel Produkció és Sajtóiroda vezetője, Havas Ágnes. Vele már akkor jól vizsgázott az együttműködés a budapesti Közép-európai régizene-fesztivál szervezésében, amikor még a Francia Intézetben dolgozott zenei munkatársként. Havas Ágnesnek két év munkája van a bemutató megszületésében.
– Charpentier-t, Lully kortársát kevesen ismerik, műveinek többsége kiadatlan maradt. A Trois histoires sacrées-t nemrég rekonstruálták éppen az előadásnak is helyet adó régi zenei központban. Ők nem egyszerű hangversenyrendezők, az intézmény tevékenysége szerteágazó.
– Valóban, a központban oktatás is folyik, elsősorban énekesképzés, de táncot és hangszereket is tanítanak, és emellett nagyon erős a zenetudományi oldaluk. Rengeteg kéziratot őriznek ebből a csodálatos francia zenei aranykorból, a XVII–XVIII. századból, ezek közül keresik elő a bemutatásra alkalmas műveket, a Három bibliai történet is így került reflektorfénybe. Ott őrzik a kéziratot, és ők adták ki a kottát is. Bár a mű évszázadok óta ismeretlen a közönség előtt, én hiszek abban, hogy nem a méltán elfeledett kategóriába tartozik, és megérdemli, hogy újra felfedezzék.
– Alföldi Róbertre a Faust rendezői sikere alapján esett a választás. Ez azonban egy egészen más műfaj.
– A Trois histoires sacrées három részből áll: a Saul és Jonathan halála, az Angyalok és pásztorok című karácsonyi pásztorjáték és Az aprószentek lemészárlása olyan egyházi művek, amelyek nem liturgikusak. Ez a tradíció visszanyúlik a középkori misztériumjátékokhoz, egyházi eseményen kívül, mégis templomi zeneként adták elő. A szereplőket szimbolikusan jelenítették meg, nem úgy, mint az operában, de egy oratórium-előadásnál azért színpadiasabban. Ezért ez a műfaj nagyon izgalmas, Alföldi Róbertnek is nagy kihívás lehet. Ugyanis a tér meglehetősen szűk, hiszen a színpadon ott van a zenekar, a kórus, az énekes-szólisták, valamint három táncos. Ezt kell valamennyire megmozgatnia, ugyanakkor nincs akkora szabadsága, mint egy igazi színházban.
– Charpentier nálunk még annyira sem ismert, mint a nagyvilágban. Mi lehet ennek az oka?
– Magyarországon a francia zene valamiért egy kissé háttérbe szorult. A magam részéről ezt kevésbé éreztem, hiszen a hangszerem, a fuvola zeneirodalmának nagy részét éppen a francia barokk művek alkotják, de azért érzékelem, hogy a magyar hangversenyéletben méltatlanul keveset szerepel ennek a kornak a francia vonulata. Ahol tudok, igyekszem ez ellen küzdeni, remélem, az, hogy tavasszal elhozzuk Budapestre a Charpentier-előadást, újabb lépés lesz ennek az aránytalanságnak a feloldására.
origo.hu
Bölöni László is a román parlamenti választáson való részvételre buzdít
