A Bartók-évről meglehetősen kevés szó esik a koncerttermek reklámjaiban, a kezdeményezések pedig nem álltak össze nagyszabású programsorozattá. Egyetlen biztos pont van: márciusra megújul az emlékház. Hogy áll a felújítás?
– Jobban, mint amiről eredetileg szó volt. Mi ugyanis úgy gondoltuk, hogy a tavalyi március 25-i koncert után egy évre teljesen bezárjuk a házat, és csak 2006. március 25-én az ünnepi koncerttel nyitjuk meg, addigra mindennel elkészülünk. A ház mégis működik, a tulajdonos fővárosi önkormányzat ugyanis a költségvetéséből nem tudott annyi pluszpénzt biztosítani, ami a fenntartáshoz elég lett volna a koncertbevételek nélkül, s ezért a ház kérésére szeptember 26-án, Bartók halálának 60. évfordulóján az alsó két szintet átadtuk. Ugyan még nincs teljesen kész, de már így is teljes mértékben alkalmas koncertek megtartására, így ezek a programok azóta a szokásos módon zajlanak. A felső szint, ahol régen az emlékszoba volt, valamint a padláson kialakított új kiállítótér pedig majd márciustól fogadja a látogatókat, ekkorra a koncertterem is megszépül.
– A költségeket teljes egészében ön finanszírozza, a fővárosi önkormányzat mint az intézmény tulajdonosa és üzemeltetője hosszú ideig mégsem járult hozzá a minden téren szükségessé vált felújításhoz. Mi volt ennek az oka?
– Ez előttem is rejtve maradt, talán más volt az elképzelésük a házról. Nekem egy a célom: az, hogy az emlékház fennmaradjon, és méltóképpen mutassa be azt a helyet, ahol Bartók Béla élt. Amikor keresztapám, ifjabb Bartók Béla halála előtt 1993-ban rám bízta a hagyaték kezelését, rögtön megkerestem az önkormányzatot, van-e elég pénze erre, hiszen amilyen állapotba került a ház az elmúlt években a fenntartási költség és a napi karbantartás hiánya miatt, az már nem volt méltónak nevezhető. Kezdettől fogva arról volt szó, hogy a felújítást-átalakítást a család végezteti el a saját költségén. Ennek már több mint nyolc éve, de a kezdeményezésünk valamiért mindig elakadt. Időközben a háznak új vezetője lett, Szirányi János, aki az ügy mellé állt, s 2004 nyarán sikerült végre aláírni a megállapodást. A felújítás során technikailag korszerű lesz az épület, a kibővítéssel-átalakítással pedig az a cél, hogy visszaadhassuk azt a képet, azt a hangulatot, ami akkor volt jellemző a házra, amikor Bartók benne élt. Hála ifjabb Bartók Bélának és feleségének, a nagynénémnek, a teljes bútorzat megmaradt, ezekből minél többet szeretnénk bemutatni.
– Miért csak most alakul vissza az eredetihez közeli állapotába a ház?
– Amikor 1981-ben emlékház lett az épületből, egészen más koncepció szerint alakították át. Az első emeleti szinten a régi három helyiséget egybenyitották, sőt még a lépcsőházból is hozzávettek egy részt, emiatt egyébként új lépcsőházat is kellett építeni, így jött létre a koncertterem. Ez még nem is lett volna baj, csakhogy teljesen érthetetlen módon, minden ok nélkül annak idején a ház homlokzatához is hozzátoldottak az új lépcsőházhoz hasonló vasszerkezetet. Ezáltal teljesen megváltoztatták a külső képet, és olyan bejáratot hoztak létre, amely ha be volt csukva, észrevehetetlen maradt, többen körbejárták a házat, mert nem találták az ajtót. A felső szinten is, ahol a három szoba nagyjából a régi beosztás szerint maradt meg, csupán egy helyiséget rendeztek be eredeti bútorokkal, Bartók dolgozószobáját is telepakolták olyan relikviákkal, amelyek sosem voltak a tulajdonában. A másik kettőben vitrines és tablós elhelyezésű kiállítás volt egy-két eredeti bútorral, de azok sem a régi helyükön álltak, így az egykori berendezési tárgyak többsége akkor nem kerülhetett vissza a Csalán útra. Ezt annak idején mindkét Bartók fiú kifogásolta, ők úgy gondolták, akkor emlékház igazán egy emlékház, ha a lehetőségekhez mérten az eredeti állapotát mutatja, ráadásul ehhez minden adott volt, hiszen az összes berendezési tárgy megmaradt. Mi most visszaalakítottuk a homlokzatot, a bejárati ajtót kivéve, mert azt az új lépcsőház miatt nem lehetett már megoldani. Az új ajtó Pölöskei József ötvösművész utolsó munkája, igen szép alkotás, sajnos néhány nappal a befejezése után a tanár úr eltávozott közülünk. A koncertterem adott, ez minden hátránya ellenére jó, hiszen élővé teszi a házat, úgyhogy ezt nem változtattuk meg, csak korszerűsítettük. Bartók Péter lerajzolta a bútorok egykori elhelyezését, ezt követjük a felső szinten azzal az eltéréssel, hogy a koncertterem szintjéről egy emelettel feljebb ide kerül az ebédlőgarnitúra, a másik két szoba viszont nagyjából a régi képet mutatja majd. A padlástéren nyíló új kiállítótérben vitrines tárlat nyílik, itt lehet majd megtekinteni a zeneszerző hagyatékából maradt apróbb tárgyakat.
– Mi az oka annak, hogy a Bartók család egykori bútoraira az emlékház megnyitásakor nem tartottak igényt?
– Már akkor is ellenszenves volt bizonyos köröknek, hogy Bartók kalotaszegi és egyéb parasztbútorok között élt. Zseni volt, így amit ő adott a világnak, az túlmutat minden nemzeten és országon, az egész egyszerűen univerzális, ezért igyekeznek átszabni a róla alkotott képet, és elvenni tőle a magyar népi gyökereket. Holott Kodálynál is éppen olyan körösfői Péntek Gyugyi György faragta íróasztal állt, csak Bartóknak minden tárgya népi tárgy volt. Azt mondta az unokahúga, Éva néni, aki nemrég hunyt el, hogy nem is tűrt meg mást maga körül. Ebben a közegben írta egyetemes emberi életművét. Történelemhamisítás, ha lefaragjuk róla a nemzeti sajátosságát, azt, hogy magyarul gondolkozott, magyarul beszélt, magyar bútorok között élt, magyar tárgyakat látott maga körül, és utolsó leheletéig haza akart jönni – lelkiismeret-furdalása volt, amiért nem itt hal meg egy bombától, hanem New Yorkban kórházban –, csak ezt már a háború és a pénztelenség meghiúsította. Az emigrációjáról szóló tévhit állandó harc, de amíg lehetőségünk van rá, mindent megteszünk, hogy ne csinálhassanak mást Bartókból, mint ami volt. A tárgyi hagyaték állandó, a művekkel kapcsolatban pedig még tíz évet biztosít a törvény.
– Az idei Bartók-év hivatalosan „csak” jubileum. Miért alakult így?
– Ezt a kérdést talán a kormányzatnak kellene feltennie. Már rögtön az elején azt mondták, nem lehet Bartók-év, mert 2006 az 1956-os forradalom éve lesz, úgy látszik, létezik valamiféle merev szabály, ami nem engedi, hogy egy adott év egyszerre két címet is kapjon. Én nem érzem, hogy ez a kettő feltétlenül kizárná egymást. Egész másról van szó, az egyik politikai-történelmi kérdés, a másik pedig kulturális évforduló. Ennek ellenére az évfordulók titkárságának a honlapján az idei esztendőhöz mindkét eseményt odaillesztették, bár az, hogy „csak” jubileum lett Bartók születésének 125. évfordulója, jelzi a kormányzat hozzáállását az ünnepléshez.
– Valóban, kissé megkéstek a szervezéssel, noha az évfordulóra önök időben felhívták a figyelmüket.
– Én már több mint két éve felvetettem a kormányzatnál, hogy lehetőséget látnék az évforduló kapcsán egy nagyszabású programsorozatra. Ha a jubileumot megfelelő nemzetközi hírveréssel, komolyabb anyagi ráfordítás nélkül, hiszen koncertek úgyis vannak, azokat összefogva egy koncepció mentén, egy-két nagyobb formátumú eseménnyel gazdagítva programsorozattá állították volna össze, az az ország kultúrájának jó hírét kelthette volna szerte a világon. Hasonlóan az idei Mozart-évhez, amit Bécsben már három éve szerveznek, és emiatt egész Európa Mozartot ünnepli. Sajnos tulajdonképpen nálunk is ez a felállás: Mozart és esetleg Bartók. Ez nagy lehetőség lehetett volna, olyan, ami nincs sűrűn. Ismerve a nagyobb zenekarok, művészek beosztását, akik már két évre előre lekötik magukat, ezt akkor kellett volna elkezdeni szervezni. Sajnos azonban csak szeptember végén jelent meg a Magyar Közlönyben erről kormányhatározat, noha már 2004 decemberében, látva, hogy semmi nem történik, öszszefogva művészekkel, intézményvezetőkkel, levelet írtunk ez ügyben a köztársasági elnök úrnak, Mádl Ferencnek, valamint a kulturális és az oktatási miniszternek. Mádl Ferenc két héten belül válaszolt, az ügy mellé állt, és mellékelte azt a levélmásolatot, amellyel ő ennek érdekében a miniszterelnökhöz fordult. Még jó fél évig volt köztársasági elnök, de ez idő alatt nem kapott választ Gyurcsány Ferenctől. Mi a levelünkhöz olyan programpontokat is mellékeltünk, amelyeket az intézmények már akkor elkezdtek szervezni, hiszen azok, akik szívvel-lélekkel állnak ehhez a kérdéshez, erre maguktól időben készültek, mint például a Bartók Archívum, a Zenetudományi Intézet, a Zeneakadémia és a zenekarok. A Nemzeti Filharmonikusokkal és Kocsis Zoltánnal már akkor megbeszéltük, hogy március 25-én, az évfordulón nagy koncertet adnak majd a Művészetek Palotájában, le volt fixálva a műsor is, ők emiatt lemondtak egy nagy külföldi utat.
– Ennek ellenére a koncert mégsem lehet 25-én, csak egy nappal korábban. Nem lehet semmit tenni ennek érdekében?
– Az erre hivatottak nyáron döntöttek arról, hogy aznap Daniel Barenboim játssza majd a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Wohltemperiertes Klaviert a Művészetek Palotájában, pedig időben jeleztük nekik a Bartók-műsor tervét. Biztosan jó koncert lesz, csak így Bartók születésnapján az ország egyik nagy koncerttermében sem hangzik majd el Bartók-mű. Kisebb helyeken lesz persze, a Bartók-emlékházban és Egerben biztosan, az utóbbi helyszínre megy el a Nemzeti Filharmonikusok a Bartók-műsorral, ha már Budapesten nem játszhatnak. A Tavaszi Fesztiválon az évforduló ellenére csupán egyetlenegy Bartók-est lesz, az említett március 24-i.
– A Bartók-év programjáért felelős bizottság alakuló ülésére önt meg sem hívták, igaz, ezt megindokolták: így kívánja a protokoll. Azóta már be is jelentették: Sólyom László a fővédnök, ön pedig védnöke az eseménysorozatnak.
– Annak idején, amikor 2004-ben az említett levelet írtuk Mádl Ferencnek, felkértük fővédnöknek, amit el is vállalt, ennek ellenére most mégsem lehet az. Elnézést is kértem tőle emiatt. Mádl Ferenc egyébként attól, hogy már leköszönt, nyugodtan lehetne fővédnök, Göncz Árpád is a mai napig rendszeresen vállal fővédnökséget különböző eseményeken, ráadásul kiderült, hogy az amerikaiakkal kapcsolatos Bartók körüli jogi vitákban Mádl mint jogi tanácsadó részt vett, úgyhogy jobban ismeri a Bartók-hagyaték szenvedéstörténetét, mint mi. Persze az is igaz, hiába jelentették be, hivatalosan még engem is csak a karácsonyi szünetben kértek fel védnöknek, így még nem is döntöttem róla, a programoktól és azok összeszedettségétől teszem függővé, hogy egyáltalán elvállalom-e.
– Ezek után mit vár a Bartók-évtől?
– Azok az együttesek, művészek, akik saját maguktól időben elkezdtek erre készülni, szép műsorokat adnak majd, ahogy minden évben, az idén is lesz Bartók+ operafesztivál Miskolcon, de nagy és egységes rendbe szedett programsorozatra már nincs remény. A Bartók-emlékház megújulva március 25-én ünnepi koncerttel nyílik meg, amit nyilván egyesek előszeretettel úgy hirdetnek majd, mintha az emlékév óriási eseménye volna, és ebben nagy szerepük lenne. Eredetileg úgy terveztük, hogy március 25-én tévéközvetítés során az ünnepi koncerten adnák át az ez évi Bartók–Pásztory-díjakat, amelyeket az alapító okirat szerint azon a napon kapnak meg a kitüntetett zenészek, ez emelhette volna a díj eszmei értékét, így viszont ebből sem lesz semmi. Ez egy nagyobb pénzösszeg, amely Pásztory Ditta által egy svájci bankban elhelyezett hagyaték kamataiból adódik, és amelyről kizárólag egy szakmai kuratórium ítél, ezért e díj az egyik legrangosabb elismerés a pályatársaknak. Emellett a Hungaroton és a Nemzeti Filharmonikusok korábban saját elhatározásukból elkezdték Bartók összes művének az újrafelvételét. Igaz, ezzel kapcsolatban nemtelen „szakmai” vitába kezdett Fischer Iván, a sajtó is hangos volt tőle, de tekintve, hogy ezt az összes résztvevő akarja, abban reménykedem, hogy azért megvalósulhat.
– A másik nagy hiányosság a Bartók-kotta összkiadása. Mikorra várható?
– Bonyolult kérdés, hiszen e téren nagyon sok érdeket kell összehangolni. Amíg a jogok élnek, ez még tíz év, addig a személyhez fűződő és vagyoni jogok összehangolása szükséges. Az archívumban a zenetudósok elkezdték az előkészítő munkálatokat, bizonyos dolgok el is készültek, de attól még messze vagyunk, hogy ezzel a nyilvánosság elé lehetne lépni. Nagyon fontos, hogy ehhez a tudományos munkához elég anyagi forrást biztosítson az állam a jövőben, ugyanis ez a legkritikusabb pontja, és a zenetudományi intézetnek, mint általában a tudományos helyeknek, egyre kevesebb pénzük van. Bartók Péter is nagyon fontos munkát végez, amióta a kéziratokhoz hozzájutott: munkatársaival a kiadott kottákat lektorálja, vagyis keresi a kiadás során keletkezett hibákat. Amíg ez a munka tart, kár lenne elkezdeni az összkiadást, nehogy abba is bekerüljenek az esetleges hibák.
origo.hu
Orbán Viktor bejelentést tett a kereskedelmi kamarával való együttműködésről
