Újra hazánkban lép fel a Yamato

A Stomp zajszínházának kitörő sikere után Magyarországra érkezett a Yamato is. A japán dobosshow ráadásul új műsorának premierjét is nálunk tartotta egy éve. Azóta a Kami Nari Thunder, vagyis a Mennydörgés, villám című műsor egy kissé átalakult. Az együttes a hét elején érkezett Bécsbe, ahol tizenöt előadást tartanak, Budapestre február közepén jönnek, itt 15-től kezdve négy napon át lépnek fel a kongresszusi központban, március 2-án pedig a debreceni Főnix Csarnokban adják elő a show-t.

2006. 01. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Koncert vagy színház, komoly előadás vagy könnyed szórakozás – alighanem nehéz erre válaszolni a Yamato, The drummers of Japan fellépése után. Show-műsor, az biztos, tele humorral, tréfával, de korántsem az a felszínes történet, mint amit ez a szó takar. A Yamato, akár akarja, akár nem, szükségszerűen magán hordozza az évszázadok súlyát, a történelmet, a vallást, és a jellegzetes japán életszemléletet, s ettől a mosolyfakasztó, nevettető, közönséget megtapsoltató jelenetek ellenére sem szabadulhat. Olyan szórakozást nyújt, amely ötvözi a hagyományos és a modern világot, egyszerre van benne jelen az ősi, tradicionális Japán és a mai, haladó gondolkodású ország.
Lehet a hangvétel akármilyen könnyed, a hangszerek egytől egyig tradicionálisak, és ez önmagában történelmi atmoszférát teremt. Dobok sora vonul fel, a legkülönfélébb alakúak, a legkisebbektől a legnagyobbakig, a legsúlyosabb például egy többmázsás hordó alakú dob, amelynek a faszerkezete négyszáz éves. A dobok hangját azért dallamhangszerek is megszakítják, nem maradhat el a shinobue, a pentaton hangolású, különleges hangú bambuszfurulya, az ősi pengetős hangszer, a bendzsószerű shamisen és a hárfa hangjára emlékeztető koto, a japán citera, szintén mind pentaton dallamokra tervezve. Nekünk, magyaroknak talán nem is tűnik fel, hiszen mi jól ismerjük népzenénkből ezt a hangsort, de a Mozarton szocializálódott fülnek ez bizony igencsak egzotikusnak hat.
Japánban az első dobosról szóló írásos emlék ugyan egy hölgyet említ, de ezt leszámítva nem sok női zenész ismert, hosszú évszázadokon keresztül, egészen a múlt századig a nők számára nem engedélyezték a hivatásos muzsikálást, így a dobolást sem. Ezzel szemben ma már több lány vesz a kezébe dobverőt, mint fiú. A színpadon azért a nemek aránya kiegyenlített: öt férfit és öt nőt láthatunk. Egyébként a dobolás, legalábbis a japánoknál, az emancipáció ellenére eredendően nem is igazán női kezeknek való, annyira nagy fizikai erőt és kondíciót feltételez, amelyet a másfél órás műsor alatt fenntartani még egy élsportolónak is kihívást jelentene.
Ezért aztán a Yamato jóformán mást sem csinál, mint erre edz. Elmondásuk alapján amikor nem esznek és nem alszanak, folyamatos a tréning: futás, kondi, fitnesz, dobolás váltják egymást, úgyhogy a csapat jóformán az egész életét együtt éli, annál is inkább, mivel egy Asuka nevű faluban sajátos közösséget alkotva lényegében együtt laknak. Úgyhogy a Yamato tényleg egy életforma.
A Yamato játéka a kemény igénybevétel ellenére könnyed, mintha nem is mázsás dobok lennének a színpadon, annyira légies minden mozdulat. Sokszor az az érzés támad a nézőben-hallgatóban, hogy itt nem is a dobokról, nem is a ritmusokról szól a műsor, hanem a mozdulatokról. Kidolgozott, jellegzetesen japán mozdulatok ezek: finomak, íveltek, tartózkodók, távolságtartók, és az örökkévalóságról szólnak. Pedig az előadás komoly hangszertudást kíván, virtuozitást, ritmusérzéket, nagy koncentrációt igényel.
A show sokkal inkább hangulatokra épül, mint konkrét történetre, bár sokszor nem nehéz belelátni egy-egy szituációt, jellegzetes például a versengés az egyre nagyobb dobokkal, az idétlen és ügyetlen dobos, vagy az ugyanazt ismételgető bohóc figurája. A férfi és nő viszonya viszont teljes mértékben tabu. Soha egy pillanatra sem jelenik meg, sőt, nem is érződik szerepbeli különbség a nemek tekintetében, mindössze annyi, az is pusztán az ésszerűség és a fizikai korlátok miatt, hogy a különösen hatalmas erőt igénylő óriásdobokat csak a férfiak ütik meg, ezzel szemben a dallamhangszereken csak a nők játszanak.
A Yamatót Masa Ogawa alapította Narában, a japán kultúra bölcsőjében, az egykori fővárosban tizenhárom évvel ezelőtt. Ő készíti a koreográfiákat, ő tervezi a díszleteket és ő felügyeli, koordinálja a munkát. A jelmezeket húga, Akiko Ogawa tervezi, ő egyben az egyik női dobos is. A Yamato eleinte csak Japánban szerepelt, ahol rengeteg a dobos csapat, az igazi áttörést európai felfedezésük jelentette tíz éve. Azóta szinte folyamatosan turnéznak, mostanáig több mint ezer előadást tartottak csaknem egymillió néző előtt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.