Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely vezetője kiemelte: a Recsk nem mindennapi könyv; a történelem homályban maradt részét tárja fel. A közelmúltban elhunyt filmművész, Böszörményi Géza húszévesen járta meg a munkatábort, összegyűjtött dokumentumait könyv formájában először a rendszerváltozáskor adta közre. Az újraszerkesztett, kibővített kiadást azonban már nem élhette meg. Böszörményi alkotótársa és felesége, Gyarmathy Lívia leszögezte, „sem az – azonos című – film, sem a könyv nem vállalkozott arra, hogy ítéletet mondjon bárkiről is, még azokról sem, akik a legkegyetlenebb dolgokat elkövették”. Hozzátette: Recsk nem bocsánatos bűn, egy szisztematikus gyilkosságsorozat eredménye.
A könyvet szerkesztő Kiczenkó Judit fontos elemként említette, hogy Jónás Pál volt rab, közgazdász teljesen egyenes következtetést vont a Magyarországon most és akkor, valamint 1948 után végbement folyamatok között. – Rendkívül megrendítő emberi sorsokról olvastam – tette hozzá a szerkesztő –, és úgy gondolom, a Recsk című könyv bizonyos részeit igenis be lehetne vezetni iskolai tananyagnak.
M. Kiss Sándor történész hangsúlyozta: Recsk célja az ellenfél gondolkodóinak elhallgattatása, valamint az ország különböző helyein feltűnő „kovászok”, hangadók és – a félelem fenntartása érdekében – ártatlanok eltüntetése volt. Így rejthette el Recsk az ellenzék esszenciáját. A történész szerint sokan megtörhetetlenek voltak: a háború alatt a nácizmus, utána a kommunisták ellen küzdöttek, megjárták Recsket, aztán feltűntek ’56-ban, és ha erejük engedte, ’89-ben is.
Az előadók és a hozzászólók egyetértettek abban, hogy a Recsket megjártak tragédiáját, a kommunisták gyilkosságait be kell emelni a köztudatba, hogy – mint Gyarmathy Lívia fogalmazott – Recsk tovább éljen a szívekben.
origo.hu
Magyar Péternek Lázár János adta meg a kegyelemdöfést
