Áldások árja házad elborítsa!

Kallós Zoltán nyolcvanéves, s e nyolc évtized javát életéből miránk és jövendő utódainkra áldozta. Bartók és Kodály útját folytatva az utolsó órában mentette meg számunkra, a nemzet számára az erdélyi és moldvai kultúrkincset, hagyományainkat, muzsikánkat. Akkor sem adta fel, amikor nemhogy köszönetet nem kapott, hanem szolgálatáért a Ceausescu-rendszer börtönre ítélte. Ő azonban soha nem adta fel. A legnehezebb pillanatokban is kitartott, így hiába próbálta meg ellehetetleníteni őt a nacionalista román vezetés és a titkosszolgálat, megmentett számunkra megszámlálhatatlanul sok énekest, muzsikust ezer meg ezer nótájukkal, muzsikájukkal, olyanokat, amelyeket az akkori hatalom örök felejtésre ítélt. Elsősorban azokra a területekre koncentrált, amelyeket addig még nem tártak fel, szűkebb hazájában, Mezőségen, Gyimesben és a különösen tiltott Moldvában.
Példája követőkre talált, tanítványai és azok tanítványai ma már rengetegen vannak. Ha ő azokban a nehéz években nem tart ki, ki tudja, vajon a táncházmozgalom és egyáltalán a népzene ügye ma hol tart. Hatalmas anyagot ásott elő a mélyből, csaknem tizenötezer dallamot. Tizenhárom évesen gyűjtött először, s ez már hatvanhét éve volt.
Méltó követője, utódja volt a népzenegyűjtő Bartóknak és Kodálynak, olyasmit tett, amiről a két zeneszerző nem is álmodott: élővé varázsolta a kihalófélben lévő hagyományt. Ma már egyre többen tanulják vissza faluhelyen is szokásaikat, zenéjüket, táncaikat, a városi fiatalok között pedig ma már egyre jelentősebb számban vannak ennek a kultúrkörnek a kedvelői, művelői, megnyíltak a népzeneiskolák, néptáncegyüttesek.
Ő maga így vallott népzene-kutatói munkájáról: „Hogy miért adtam a fejem a gyűjtésre, nehéz lenne megmagyarázni, valami belső erő hajtott, hogy én is tegyek valamit azért a közösségért, amelyikhez tartozom. Ezt a munkát csak önzetlenül és odaadással, valamint az értelmességébe vetett hittel lehet végezni.”
Kallós Zoltánnak a széki dallal mi is azt kívánjuk: „Sok számos esztendőket vígan megérhess / Napjaidat számlálni ne légyen terhes. / Az ég harmatja szívedet újítsa, / Áldások árja házad elborítsa!”