Történelmünk egyik legtanulságosabb és kevésbé ismert korszakába kalauzol minket az Árpád népe, amely a címe ellenére nem a honfoglaló vezérről, hanem I. András királyról szól, trónra kerüléséről és árulásáról. András ugyanis esküt tesz testvérének, Leventének és az őt trónra segítő Vata seregének arra, hogy királyként megadja a vallásszabadságot a hagyományaikat őrző magyaroknak. Ezt azonban sem a pápa, sem a császár nem engedi, így András elköveti az árulást, visszavonja esküjét, így a császári hadak kedvükre üldözhetik és gyilkolhatják a bujdosó magyarokat. Andrást hiába bántja a lelkiismeret, végül akaratlanul ugyan, de ő vezeti el a császári katonákat Leventéhez, akinek mindez az életébe kerül. Röviden ennyi a történet, amelyet misztikus elemekkel, látomásokkal, táltosokkal és maga Árpád vezér szellemének megjelenésével fűszerezve kínál a rockopera. A darab üzenete ezúttal is súlyos, maga az alkotó úgy fogalmazott, hogy „kemény vádirat”. És korántsem pusztán az ezer évvel ezelőtti időkről szól, hanem a máról is, egész történelmünkről, ismétlődő, állandó problémáink gyökereiről: a megalkuvásról.
A feldolgozott korszakról elég részletes a korabeli dokumentáció, a Képes Krónika és más feljegyzések bőven adnak információt, mi is történt valójában, s a jobb megértéshez mindenkinek ajánlható, hogy tájékozódjon, mielőtt megnézi a művet. Alighanem könnyebben eligazodik majd, és Szörényi Levente üzenetét is jobban magáévá tudja tenni. Ezt egyébként maga a szerző is javasolta.
Zeneileg sok találgatás övezi a művet, annyit azonban biztosan tudunk: remek előadói gárda áll majd a színpadon. Három operaénekes is emeli a mezőnyt: Miller Lajos, Kiss B. Attila és Cserhalmi Ferenc, mellettük Feke Pált, Auksz Évát, Molnár Lászlót, Tóth Sándort, Kaszás Attilát, Kálloy Molnár Pétert, Kalapács Józsefet és Makrai Pált hallhatjuk énekelni, valamint a darab új felfedezettjét, a Rasdi táltosnőt, Levente kedvesét alakító Újhelyi Kingát. A színrevitel is kitesz magáért, Nagy Viktor a rendező, Makovecz Imre díszletei között mozognak a szereplők, egy különleges kivetített és ezáltal változtatható díszlet alakítja a hangulatot, a jelmezek, Kovács Yvette Alida alkotásai igazi történelmi fényt adnak az eseménynek, s a koreográfus, Zsuráfszky Zoltán neve is garancia a háromszáz statiszta és táncos látványos mozgatására.
Szörényi Levente nemrég azt mondta lapunknak, az Árpád népével lezárta a történelmi rockoperák sorát, amit ezekkel üzenni akart, azt az Árpád népében kimondta. A tetralógia végére, amely – bár kronológiailag kicsit kilóg az Atilla, Isten kardja – szerves egységet alkot, most pont kerül. Az biztos, hogy egy összegző, a többinél is határozottabb üzenetet hordozó, lélekre ható darabot fogunk hallani. Tekintve, hogy egy rockopera igazán a színpadon él, s a közeljövőben nem lesz újabb előadás, mindenkinek azt javaslom: nem érdemes kihagyni.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
