Szokolay Sándor hetvenöt éves. A hetvenöt év alatt sok mindent megért, végigélte a kommunizmust, a szocializmust, a rendszerváltást, és e különféle korokban mindvégig ugyanaz az ember maradt. Ő nem váltogatta az eszméket, ahogy többször mondta: cselekedeteit hazaszeretete és hite irányítja. Nem lehetett könnyű megőrizni magát ilyennek a diktatúra évtizedeiben, főleg abban a közéleti szerepben, amit magára vállalt, ő azonban mindvégig kitartott e kettő mellett. Fellépett a romániai falurombolás ellen, s amikor megrendelésre a Tanácsköztársaságról kellett volna zeneművet komponálnia, ő inkább ’56-ról írt, Kodály Zoltán is alig tudta megmenteni.
Szokolay Sándor alkotásai meghatározóak a magyar zenei életben, hogy csak legismertebb színpadi műveit, a Vérnászt, a Hamletet, Az áldozatot vagy a Margitot említsük. Zeneszerzői munkásságát már korán elismerték, harmincöt évesen Kossuth-díjas lett, azóta minden jelentős elismerést megkapott, mint az Erkel Ferenc-, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj, a Magyar Művészetért Díj és a Corvin-lánc.
Az időskorára Sopronba költözött zeneszerző hat éve Dubrovay Lászlónak így fogalmazott: „Az élet nehezét is derűsen igyekszem elfogadni. Alapvetően hálaadó típusú vagyok. Persze életünk, ha nem is hosszabbítható meg, de teljesebbé tehető. Az embernek a tartását mindig meg kell őriznie. A világban az igénytelenség és az elszabaduló ingerek térhódítása nagyon fájdalmasan érint. Ez az ország nem akar felnőtté válni. Fogyatkozik az ízlés, a méltóság, a lelkiség s a szellemi magasabbrendűség körülöttünk…”
Olyan világnézetet, emberséget, valódi magyarságot hordoz magában, amely példát mutat mindnyájunknak és a jövőnek. Reméljük, Szokolay Sándor még sokáig köztünk marad, újabb nagyszerű művekkel örvendeztetve meg minket.
Születésnapján Isten éltesse!
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe