Út az isteni teljesség felé

A józsefvárosi Polgárok Házában ma este hattól Jókai Anna a spirituális irodalom legjelentősebb magyar képviselőiről, a magyar tradicionalista triászról: Kodolányi János, Hamvas Béla és Várkonyi Nándor műveiről tart előadást. A Kossuth-díjas írónő eddigi életművének meghatározó gondolati vezérfonala az út keresése és megtalálása az isteni teljességhez, az egyetemes tradícióhoz.

Jókai Anna spirituális realista nagyregényeiben és filozofikus esszéiben szimbolikusan is, valóságosan is az Istenhez vezérlő utat, az aranykori hagyomány feltárásának és újraértelmezhetőségének lehetőségeit keresi. Vallja, hogy katolikus keresztényként nevelkedett, s a Szent Bibliát tekinti zsinórmértéknek. Ám rokonszenvezik minden olyan vallással, amely lényege szerint Krisztust, Isten egyszülött fiát, a világ megváltóját tekinti a világegyetem középpontjának. Ahogy teszi ezt Kodolányi János nagy ívű Krisztus-regényében. Az Én vagyok című Kodolányi-alkotás központi alakja, az igei Jézus Krisztus. Kodolányi műve tökéletesen hiteles, ellentétben azokkal a „modern”, úgynevezett Krisztus-regényekkel, amelyek forradalmárrá vagy csak a szegények királyává egyszerűsítenék Isten egyszülött fiát. Azok a gondolatrendszerek, amelyek tagadják a Megváltó, a Messiás létezését, vagy isteni eredetét, leegyszerűsítik, meghamisítják az egyetemes tradíciót. Kodolányi, Hamvas, Várkonyi, Jókai Anna metafizikájának, létértelmezésének kulcsfogalma az antropozófia.
A hiteles tradicionalista gondolkodók nem tartják elégségesnek az igazság felismerését. Hamvas Béla szavaival: az igazi bölcsességen belül „az első fokozat az igazságot felismerni, a második az igazságban lenni, a harmadik az igazságért lenni”. A keresztény ember szüntelenül úton van, megvallja bűneit. Ennek az útnak számtalan földi buktatója van. Jókai Anna nagyregényeiben, amelyek az értelmiségi, alkotói önmegvalósítást ábrázolják, szinte minden csapdalehetőséget felvillant, ami az emberre leselkedhet. A feladat című regényének olvasásakor megtapasztalhatjuk, hogyan válik bizonyos helyzetekben görcsös racionalizmussá a hivatástudat. A Jákob lajtorjája feltárja előttünk, hogyan válhat a tökéletességre törekvő ember nyomasztóvá a környezete számára. Szélsőséges formában, túlkoncentráltan még az erények is elviselhetetlenek.
Jókai Anna mai előadásában és műveiben, például az Ima Magyarországért című költeményben, vagy a frissen megjelent Krónikás ének 1956–2006 című verseskötetben a hazaszeretet, a magyarságtudat központi helyet foglal el. Vannak a történelemnek kivételes pillanatai, amikor a haza hívó szava minden más felszólításnál előbbre való. Ám az élet harmonikus pillanataiban és hétköznapjaiban Isten, Jézus Krisztus, a tradíció parancsolatai elsődlegesek. A valódi tradicionalista nem cseréli fel élete legfontosabb erkölcsi hittételeinek fontossági sorrendjét sem. Még a hazaszeretetünk is csak akkor lehet hiteles, ha az istenszeretettel és az emberszeretettel tökéletesen harmonizál.