Vujicsics Tihamér kétségtelenül egyike volt legtehetségesebb, legígéretesebb zeneszerzőinknek, s zenei útja – Bartókéhoz hasonlóan – egységbe foglalta a Kárpát-medence népeinek parasztzenéjét, hagyományait. Érdemei a délszláv kultúra népszerűsítésében, kutatásában-gyűjtésében, valamint feldolgozásában csak a 125 éve született világhírű komponistához mérhetők. Vujicsics Tihamér művei emellett szórakoztatók, mindenki számára élvezhetők, tele eredeti ötletekkel, zenei tréfákkal, vagy épp katartikusak, lélekhez szólóan drámaiak, de mindig rendkívül igényesek, mesterségbeli tudásról és szárnyaló muzikalitásról árulkodók. Dallamait mindnyájan ismerjük, ha máshonnan nem, népszerű filmzenéiből, mint amilyen például A Tenkes kapitánya, Vujicsics Tihamérról viszont keveset tudunk. A fiatalabbak nem ismerik, az idősebbek közül sokan elfelejtették.
Alkotásai közül nyomtatásban szinte semmi nem jelent meg, s ez is nehezíti a műveivel való foglalkozást, és így a róla festhető kép egy kissé felemás. Bohém ember volt, a legtöbb kéziratát elajándékozta – ezek egy része talán sohasem kerül már elő. Improvizációiról valószínűleg nem készültek felvételek, így ezek sem maradhattak az utókorra. Hagyatékában megtalálták egy fiatalkori zongoraversenye kéziratát, amelyet Szelényi László zongoraművész rekonstruált és elő is adott, ezt a művet például át lehetne menteni lemezre. Szintén a hagyaték árulkodik arról, hogy táncjátékot készített az operaház számára, ezt azonban már nem tudta befejezni, de megmaradt több balett- és táncballadája, így a háromrészes Életbe táncoltatott leány táncjátékfilmje is.
Repülőszerencsétlenség áldozata lett negyvenhat évesen a Damaszkuszba tartó gépen. Harmincegy évvel ezelőtti halála váratlan volt. Derékba törte életét, és így elsősorban az maradt meg, amiről felvétel készült: a filmzenék és a rádiós játékok, a koncerttermekbe szánt művek nagy része pedig elveszett, vagy ládák mélyén pihen. Halála után nem sokkal Töredékek egy muzsikusról címmel dokumentumfilm készült életéről, amelynek felvételeit azonban az utóbbi években a család és a filmesek már hiába keresték, nem találták meg a tévénél, s csak reménykedhetünk abban, hogy előbb-utóbb megkerül.
Vujicsics Tihamér látszólag szétaprózta magát, igazi polihisztor volt. Szinte mindenhová komponált, dolgozott a Jégszínháznál, az Állami Népi Együttesnél, a Mikroszkóp Színpadnál, írt a televízió és a rádió számára, szerepelt filmekben, életműve szinte követhetetlenül szerteágazó. Ez azonban részben rendkívül sokoldalú személyiségéből is következett, részben a megélhetés miatt kényszerült rá. Karrierjét a politikai helyzet is nehezítette. A kommunizmus senkinek sem kegyelmezett, aki az egyházhoz kötődött, így bár kivételes tehetségét senki sem vonta kétségbe, szerb, ortodox papi családból való származása miatt 1949-ben kirúgták a Zeneakadémiáról. Ekkor egykori barátai és pályatársai közül sokan elfordultak tőle.
Mint zeneszerzőre Bartók mellett Sztravinszkij, Alban Berg és Schönberg hatottak rá, zongorája fölött Bartók, Kodály, Liszt és Wagner képe lógott. Wagnert nehéz egyedül a sorban elhelyezni, de ha Vujicsics rendkívül kifejező hangszerelési képességei és a wagneri hangzásélmény között párhuzamot vonunk, ez is logikus és érthető. Minden bőrbe belebújt, ha kellett, dzsesszes, ha úgy kívánta a darab, könnyűzenés, ha célravezetőnek tűnt, madrigálszerű vagy éppen mozartos volt – de még a kommunizmus kötelező „műfajait”, a munkásdalokat is parodizálta, úgy, hogy mellette magas művészi kategóriába emelte.
Mindenre nyitott volt, ugyanakkor rendkívüli érzékenységgel találta meg a lehetőségek között a legjobban odaillőt. Stílusgyakorlati akrobatamutatványainak egyik leglátványosabb bizonyítéka Az árgyélus kismadár paródiája vagy az Éjféli látogatás című rádiókabaré. Kevesen tudják, az utóbbi hogyan keletkezett: Vujicsics Tihamér nem lett kész időben, ezért bezárták a rádió egyik stúdiójába, ahonnan bámulatos gyorsasággal adogatta ki a sorban teleírt kottalapokat. Ontotta magából a muzsikát. Vujicsics Tihamér maga volt a zene, összefoglalta a korábbi korszakokat, nem felejtette el a népzene évezredek alatt letisztult dallamkincsét és formáit, ugyanakkor modern, kortárs nyelven komponált.
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
