A költő, aki feltörte a hetedik pecsétet

Idén nyolcvanöt éve született Pilinszky János, és huszonöt esztendeje, május 27-én halt meg. De e két évforduló sem tudta elérni a kulturális kormányzat ingerküszöbét, hogy ezáltal mód nyíljon legkeservesebb évszázadunk költőjének tisztességes megünneplésére, aki annyi ma elharapott kérdésre válasz életével és életművével egyaránt.

S ha azok, akiknek leginkább dolga lenne teszik is legkevésbé, az éledező magyar civil szférában akad azért szellemi-lelki szufla bőségesen. Dóczy Péter színművész kezdeményezésére három helyszínen: a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Hajós utca 1.-ben – ahol Pilinszky a haláláig lakott – és az Eckermann kávéházban este héttől éjfél utánig egész Pilinszky-évre való programot bonyolítottak le Virrasztás Pilinszkyért címmel önzetlen művészek, egyetemisták, irodalomtörténészek, gyerekek s a Hajós utcai ház lakói.
Sohasem volt még olyan szűk a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palota, mint ezen a május végi szombat estén héttől éjfél utánig. A Pilinszky által készített és összegyűjtött fotókból nyílt kiállítás megnyitóján olyan szorosan álltak az ünneplők, hogy mialatt Beney Zsuzsa költő megnyitóbeszédében arról beszélt, miképp jelennek meg a csillagok József Attila és Pilinszky költészetében, valaki rosszul lett a tömegben. Domokos Mátyás, Pilinszky egykori szerkesztője, Kocsis Zoltán zongoraművész, a költő barátja és Jelenits István, Pilinszky lelki vezetője visszaemlékezéseire hatalmas tarka embertömeg volt kíváncsi. A beszélgetőtársak Hafner Zoltán irodalomtörténész moderálásával megemlékeztek a költő két nagy lírai korszakáról, melyeket egyévnyi hallgatás választott el egymástól. (A kiállításon látható fotók döntő többsége épp a cezúra évében keletkezett.) Kocsis Zoltán közös zenehallgatásaikról beszélt, s Pilinszky barátja számára írt szereplő nélküli operáinak sorsáról. Domokos Mátyás Ted Hughes angol költő szavait idézte, aki szerint Pilinszky volt az a költő, aki feltörte a hetedik pecsétet, megtalálta, versbe vette a végső titkokat. Míg a beszélgetés zajlott, a kiállítóteremből nyíló szobácskában Pilinszkyről szóló filmeket vetítettek. Kocsis Zoltán zongorajátéka után a költő Meditáció című művére komponált performance-ot adta elő Dóczy Péter színművész, Kostyák Előd csellóművész és Blaskó Bori táncművész.
Míg sokan a Károlyi-palotában időztek, a „hivatalos” és az alternatív színházi világ a Hajós utcai ház udvarán adott egymásnak találkozót az ünnep kapcsán. Este héttől mozgásszínházi művészek táncetűdöket adtak elő versekre és Bach-művekre, majd a Gyerek és katonák, avagy így telnek napjaink című darabot – melyet Dóczy Péter állított színpadra – játszották Dóczy Péter és Zsalakovics Anikó (Andaxínház) rendezésében. Az előadásra egy-két hajléktalan is betévedt, kikerekítve az ünnepet Pilinszky szellemében.
Jutott néhányuknak a Pilinszky-filmekből is, amelyeket kivetítőn mutattak be az Eckermann kávéház teraszán. A közeli köztéri padon üldögélve – körülöttük nejlonszatyrokban minden vagyonuk – hallgatták, figyelték költő rokonuk vallomásait.
Az Eckermann kávéház „dohányzó” részlegében fotókiállítás nyílt Pilinszky-portrékkal, kálváriafotókkal, feszületekről készült képekkel, kézzel írt versek másolataival. A kávéház egyik sarkába pedig Pilinszky-fotelt állítottak a költő szellemének megidézésére.