A tehetség, a kvalitás győzött

Szombaton késő este a Megasztárban megszületett a végeredmény, de nem okozott különösebb meglepetést: a kishegyesi Rúzsa Magdolna nyert. A sportarénában kínos technikai feltételek mellett megrendezett, közel ötórás műsorral a szervezők láthatóan túl sokat markoltak: egyszerre bonyolították le a döntőt, egyszerre búcsúztatták egy végeérhetetlen, hosszadalmas reklámblokkokkal szabdalt, és félig kész vagy eleve átgondolatlan produkciókkal tűzdelt gálaműsorral a Megasztár három szériáját, annak döntőseit és az utolsó verseny különdíjasait.

Varga Klára
2006. 05. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A fő attrakció: Rúzsa Magdolna és Varga Ferenc vetélkedése szinte elveszni látszott a gáladalok hánykolódó tengerében. Ők azonban az elmúlt fél év kemény munkája után is állták a sarat, ahol csak lehetett. Varga Ferenc épp szétesni látszott, amikor a korábbi fordulókban a nagyszerű Szabó Eszterrel és a karizmatikus Póka Angélával szemben némi meglepetésre megmenekült a kieséstől, az volt a kérdés, összekapja-e még magát, s felnő-e a lehetőséghez. Felnőtt. Bár hetek óta sejtette mindenki, hogy a versenyt a húszesztendős délvidéki lány nyeri, szombat este voltak pillanatok, amikor elhihettük, minden azért még nincs lejátszva. A döntő öt fordulójában voltak jó, érzékeny ötletek, amelyek a tapasztalatokból előre tudhatóan megmozgatták a versenyzők kreativitását, de olyasmit is erőltettek, ami már korábban sem vált be. Már az első szériában kiderült, hogy érdemes a riválisokkal dalt választatni, mert ilyenkor rendre érvényesül a művészi kollegialitás. Varga Feri az Aerosmith-dalt Rúzsa Magdi hangszínéhez választotta, ő pedig Joe Cocker-dalt énekelhetett, s így a zsűrit és a közönséget is beleértve nyertes játszmát pipálhattunk ki.
Mélyen egyetértek azokkal a szempontokkal, hogy bábáskodni kell magyar dalok születésén, de Torres Dani zeneszerzőként nem volt Rúzsa Magdolna embere, a közösen írt dalszöveg sem sikerült túl jól. A Gáspár Laci szerezte, jóval invenciózusabb szám, amelyet Varga Ferenc adott elő, mondjuk udvariasan: nem volt kiérlelt. Az eredeti hangszereléssel előadott dalok fordulóját nyugodtan nevezhetjük az est csúcspontjának. Varga Feri korábban kiesett társait is bevonta a kocsmai-baráti hangulatú zenélésbe, az arénában ily módon előadott Clapton-szám igazi bravúrnak bizonyult. Ezt a produkciót, ha nem is sokkal, csak Rúzsa Magdolna hegyi patakként csörgedező Enya-dala verhette. Máté Pétert még az első szériában Oláh Ibolya fedezte fel a nagyérdemű számára, nem hiába. A Most élsz című dalt két nagyon különböző felfogásban, különböző üzenettel érvényesen adták elő a versenyzők.
Hogy a Tina Turner-duett szolid fiaskó lesz, bárki borítékolhatta, hiszen már korábban is kiderült: ennek a párosnak, pontosabban Ferinek nem igazán megy a szerelmes-erotikus együtt éneklés. Ki tudja, miért kellett erőltetni? Rúzsa Magdi tehetségét és emberi kvalitásait tekintve megérdemelten nyert, az csak hab a tortán, hogy elismerésével az anyaországi nyilvánosság egy kicsit bocsánatot kért a határainkon túli magyaroktól számos méltatlan gesztusért.
Sokan sokféleképp értékelték, értékelik majd a következő napokban a három év három versenyét, én most csak három olyan produkciót emelek ki, amelyeket aligha mos el az idő azokban, akik hallották: Oláh Ibolya Máté Péter-dala: A hazám, Póka Angéla „56-os” Szomorú vasárnapja és Rúzsa Magdi magyarul és szerbül előadott népdala.
Ha ezeket – sok más nagyszerű előadás mellett persze – hallhattuk, már volt értelme a három szériának, akkor is, ha e műsorfolyamokat számtalanszor lengték be nyomasztó, ellenszenves, kereskedelmi és egyéb, eléggé sötét szándékok. (Hogy a pletykaadagoló médiaautomatákat már ne is minősítsük.)
Mert ne tévedjünk, a Megasztár című licencműsor már nem is a „cirkuszt és kenyeret a népnek” ókori római szellemben készült, hanem abban a modern hellenisztikus gondolatkörben, amely az egyre kisebb, egyre bizonytalanabb kenyér helyett is cirkuszt kínál. (Vajon meddig lehet ezt megtenni az emberekkel?) Ezt a konstrukciót töltötte meg élettel, minőséggel a versenyzők tehetsége, emberi kvalitása, ezért tudott működni, de ennek is kerekedett fölébe a zsűri a zenészek és még nagyon sokak segítségével. És az, hogy a tehetség, a fiatalság, a hit fölébe kerekedhetett az áthatolhatatlannak látszó, vak számosságban, manipulálásban gondolkodó konstrukciónak, üzenet mindannyiunk számára. Ez az üzenet ültetett szombatról szombatra olyanokat is a képernyők elé, akik aligha nevezhetők a kereskedelmi tévék vagy a könnyűzene megszállottjainak. Kérdés, hogy rájuk mint közönségre, mint „nézettségi mutatóra” a továbbiakban is számít-e valamilyen módon a TV2.
(Megasztár – döntő, TV2, május 20., 19.30.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.