Az elmúlt években sokat foglalkozott a világtengely – axis mundi – problémájával. A jó hat éve kezdődött programban a kiindulópontot a kör és a kerék motívuma jelentette, középen egy furat volt csupán, a következő munkáknál jelent meg a tengely, amelyet azután ledöntött, s megindulhatott a kör alakú mozgás.
– Disszertációm az önmagába visszatérő mozgással foglalkozik, azokkal a kérdésekkel, amelyek olyan ősi munkaeszközökben, illetve szakrális tárgyaknál bukkannak fel, mint az őrlőkő, az imamalom. A tárgyakban sűrűsödő szimbolikus tartalmaktól sokfelé vezet út a makro- és mikrovilágban.
– Nemcsak a formáknak, de az anyagoknak is szimbolikus jelentésük van. Azoknak a nehezen megmunkálható kemény köveknek, amelyekkel dolgozik, különösen…
– A szobor készítése hosszú folyamat, rendkívül sok a technikai momentum, amely egyben a szellemi elmélyülés lehetőségét kínálja. Az anyagok iránti érdeklődésem elmélyülésében igen nagy szerepe volt Bencsik István szobrászművésznek, aki Karmó Zoltánnal együtt átvette Somogyi József osztályát. Mindig is a kő érdekelt, és az első puha kő után a keményet választottam hosszú távra. Kísérletezem persze más anyagokkal is, a kiállításomon más anyagból készült, sőt színezett művek is vannak. A mondandó, a lépték a meghatározó, a szakrális műveknél megjelenik az arany felület is. A kerék, majd a tengely után jött a pont, amellyel kapcsolatban egyre fontosabbá válik az isteni igazság mibenléte. Sok kultúrában a teremtés folyamata egyetlen pontból indul ki.
– Születtek olyan művek is a kiállítás által átfogott tíz évben, amelyek nem a kiállítóteremben, hanem a köztéren hatnak a közösségre. Elsősorban a Mansfeld Péter, 1956 mártírja emlékművére gondolok.
– Erről a műről fotókat mutatok be. De persze ez a plasztika is illeszkedik a szobrok együttesébe. Egy zárt tömbrendszer ez is, amelyben egy emberi figura jelenik meg. Három éve készült a mű, közadakozásból összegyűlt pénzből, fiatal művészek számára meghirdetett pályázat után. Az volt az alapkoncepció, hogy a meztelen, naturálisan ábrázolt figura köré robusztus hatású gránittömeg épül, magába zárva azt. Furcsa módon a saját börtöne a szentélye. Azt hiszem, szeretik az emberek a szobrot, amely a Gül Baba türbéje szomszédságában kapott helyet, nagyon erős szakmai visszajelzések viszont nem érkeztek a fogadtatásáról.
– Egy évvel ezelőtt viszont egy másik pályázaton vett részt, a központi 1956-os emlékműén. Hogyan fogalmazta meg a tanulságait?
– Részben úgy, hogy később részt vettem a másik pályázaton is, amelyet éppen azért hirdettek meg, mert sokaknak, közöttük 1956-os szervezeteknek, nem tetszett az, ami a központi pályázaton részt vett munkákkal történt. Ezt a másik pályázatot a Műegyetemen felállítandó mű megtervezésére hirdették meg, s megtiszteltetésnek éreztem, hogy Melocco Miklós, Dienes Attila, Péterffy László és Csíkszentmihályi Róbert mellett engem is meghívtak. A „nagy” pályázat tanulsága számomra az volt, hogy nem voltak eléggé tisztázott irányelvek. Hatalmas összegből, 650 millió forintból épül meg a győztes mű, de a teljesítmények fölött valójában elsiklottak a bírálók, s a közönség meg sem ismerhette, hogyan látják a mai alkotók 1956 tükrében a történelem, az emlékezés, a múlt és a jelen összefüggéseit.
– Vannak-e más jelentős pályázatok az 1956-os emlékművekre meghirdetettek mellett?
– Igen. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó könyv mellett olyan művön dolgozom, amelyre ugyancsak pályázat alapján nyertem el a megbízást. Június 18-án állítják föl Budaörsön, az Ótemetőben a német kisebbség kitelepítésének központi emlékművét. Zárt kaput terveztem, amely előtt egy asztal áll, besüllyesztett kulccsal, amely az eltávozottak által itt hagyott üres otthonokat idézi. Közben készülnek a saját művészi problémáimat megfogalmazó művek, amelyekre pályázat útján tudok támogatást szerezni, hol itt, hol pedig ott. Nem könnyű, de nekem mégis az a legjobb, ha műről műre, problémáról problémára haladok. Vannak más utak is, de az sem jó, ha a szobrász teljesen másból él, mint amihez ért, s az sem, ha galéria számára „termel”. A köztéri emlékműnél is sok a megkötés, nemcsak az ízlés, de a történelmi emlékezet is alig-alig összebékíthető.
origo.hu
Bennfentes kereskedelemért akár öt évet is kaphat Magyar Péter
