Izgalmas kirándulás a komolyzenébe

2006. 06. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Azt, amit Ökrös Csaba tud, nem tudják sokan. A zenével él, együtt lélegzik annak ritmusával, olyan, mintha a hegedű beleszületett volna a kezébe. Nincsenek nagy mozdulatok, nincs látványos előadás, természetes minden pillanat. Ökrös Csaba muzsikája viszont mindenkit lenyűgöz. Azt mindig is tudtuk, hogy különleges képességekkel rendelkezik, az autentikus népzenében már megmutatta, hogy tökéletesen el tudja sajátítani a stíluselemeket, rendkívül virtuóz és szuggesztív a játéka. Most azonban más stílusokban is bizonyított, s mindezt egy estén vitte színpadra, ugyanazokkal a muzsikusokkal.
Alighanem a legnagyobb meglepetés zeneszerzői, komolyzenei „kirándulása”, már amennyiben ez kitérőnek nevezhető, hiszen itt sokkal alaposabb munkáról van szó, mint egyszerű stílusgyakorlatról. A klasszikus művek is természetesen kapcsolódtak valahol a népzenéhez, de nem egyszerű feldolgozásról, harmonizálásról szóltak, hanem Ökrös Csaba bartóki értelemben vett zenei nyelvezetként használta a népzene fordulatait, ritmusait.
A régi kottákon megőrzött népzenei lejegyzések felújítása, életre keltése, azt hiszem, önmagában nem volt kihívás Ökrös Csabának és kiváló zenésztársainak, hiszen a vérükké vált már ez a zenei világ, mégis a megszólaltatása a meglepetés erejével hatott, annyira jól szólt. Akárcsak a Harmonia Coelestis néhány darabja, amelyekben a historikus előadásmód, a barokk muzsika és az ezeket megőrző népzenei gyakorlat közötti kapcsolatra világítottak rá. Ritka az olyan zenésztársaság, ahol a bőgős az egyik pillanatban klasszikus csellót szólaltat meg, a másikban pedig a zongorához ül, vagy ahol a cimbalmos az continuót is tökéletesen lejátssza a hangszerén, s nyilván Ökrös Csabára rendkívül inspirálóan hatnak az ilyen kollégák.
A klasszikus értelemben vett népzenei-világzenei feldolgozásaik sem tartoznak a hagyományos vonulatba. Itt ugyanis olyan elemi erővel hat ránk a dallam, úgy kiemelik a népzene lényegét, hogy még arra a dalra is rácsodálkozunk, amiről pedig azt hittük, már mindent tudunk. Kiemelném még Szabó Enikő énekhangját és előadását, amely szintén kuriózumnak számít. Sajátos hangszínével különleges hangulatot teremtett a koncertteremben.
(Ökrös Csaba és barátai. Fonó Budai Zeneház, június 15. 20.00.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.