Június elején megjelenő új dalukra koncentrálnak most a fellépések mellett, ez lesz ugyanis a szeptemberben kiadandó új nagylemez egyik emblematikus száma. Az együttes a kilencvenes évek végén alakult, ám csak 2000-ben találta meg önmagát – vallja Zsolti (Bodnár Zsolt), az együttes frontembere, aki korábban Zoyval (Zolnai Andrással) és egy, azóta a zenekarból kilépett énekesnővel alapította meg az együttest. Két év után Betty (Gábor Bernadett) személyében végre megtalálták azt az énekest, akit kerestek. Az ő hangjával sikerült megteremteni a Desperado ma ismert, saját stílusát. Meglett a dallamos-akusztikus megfogalmazáshoz az alap, lehetségessé vált a popzene legjobb hagyományait követő igényes zenei nyelvezet kialakítása. Először a vidám, pörgős dalok hoztak sikert, majd a lassú, érzelmes nóták egyike-másika is sláger lett.
Életörömöt sugárzó vidám nóták voltak túlsúlyban az első három nagylemezen, melyek közül a 2004-ben kiadott Csak egy perc címűn több érzelmes, lassú dal is megtalálható. Más lesz azonban a negyedik, szeptemberben piacra kerülő lemez – állítja Zoy. Úgy látják ugyanis, hogy tőlük inkább az akusztikus hangzású, ám frissebb ritmusokat várja el a közönség, a közönség akarata pedig szent – vélik teljes joggal a debreceni zenészek.
A nyár turnékkal telik, melyeken jórészt félplayback-fellépéseket vállalnak, ám lesz néhány élő koncert is. Ezeket az együttes nagy izgalommal várja, mert úgy érzik, ez az igazi megmérettetés. – Tavaly májusban Székesfehérvár mellett adtuk az első élő koncertet, és a siker teljesen felvillanyozott bennünket – mondja Betty. – Később felléptünk élőben több vidéki nagyvárosban és Budapesten is, és nagyon örültünk neki, hogy mindenütt sikerült meghódítanunk a közönséget. Igazándiból csak azt sajnáltuk, hogy Debrecenben még nem volt élő koncertünk. Hál’ Istennek, idén áprilisban már erre is sor kerülhetett: április 11-én, a város napján léphettünk a közönség elé, ami igen nagy élmény volt számunkra – fűzi hozzá az énekesnő, akivel Zsolti is egyetért, ő ugyanis a szintén tősgyökeres debreceni Zoyhoz hasonlóan a legnagyobb sikernek a hazai pályán aratott „győzelmet” tartja.
– Jó itt zenésznek lenni, nem vágyunk el innen – mondja Zsolti, aki gyermekkorától pezsgő könnyűzenei élettel találkozott szülővárosában. Mindig a zene közelében mozgott, volt „könnyű kalandja” a Debrecenben ugyancsak nagy hagyományokkal és ütőképes csapatokkal rendelkező rockzenével is. – Sosem tagadtam, hogy a Desperado indulásánál ott bábáskodott Mosquito, a kemény rockban utazó Kerozin frontembere, sőt, a popper-rocker ellentétről szóló előítéletre rácáfolva a zenekar is jóban van a debreceni rockbandákkal. Legközelebb a Kerozin áll hozzánk, de nem vagyunk haragban a Tankcsapdával sem, sőt. Sokkal nagyobb a megértés köztünk, debreceni zenészek között stílustól függetlenül, mint ahogy ezt a budapesti kollégák köreiben, egy stíluson belül tapasztaljuk. Úgyhogy továbbra is inkább itthon maradunk, és innen szervezzük a turnékat. Játszottunk már New Yorkban és a környező országok összes magyarlakta településén, jövőre pedig, ha minden a terveink szerint alakul, egy angol–amerikai turné következik. Mi ugyanis úgy döntöttünk, Debrecenből hódítjuk meg a világot, és hisszük, hogy sikerül.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
