Amikor a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium könyvtárának kilakoltatásáról beszélünk, fontos megjegyezni, hogy ez nem egy egyszerű iskolai gyűjtemény, hanem egy 166 éves, ritkaságokat is tartalmazó értékes könyvtár, ami nélkülözhetetlen a zenei oktatásban. Pontosan milyen anyagokból áll ez a gyűjtemény?
– Legalább három rétege van. A Nemzeti Zenedét, a konzervatórium elődjét 1840-ben alapították – az egyik alapító Liszt Ferenc volt –, azóta gyarapszik a könyv- és kottatára, amely muzeális értékű régi kottákat, kéziratokat is magába foglal. Ezek egy részét 1986-ban már a Zeneakadémia elvitte a Liszt kutatókönyvtárba, de a nagyobbik része nálunk maradt. Ebben a könyvtárban sok XIX. és XX. századi, a Zenedében tanító mester műve is megtalálható, és természetesen része az a könyv- és kottaanyag, amit naponta használnak a gyerekek. Egészen ritka dolgok is vannak nálunk, nemrég egy internetes fórumon derült ki, hogy egy bizonyos kottát valaki csak nálunk talált meg. Anyagában és mennyiségében is gazdag a könyvtár: 45 ezer könyv és kotta, hatezer fekete lemez és 1500 CD alkotja – utóbbiak segítségével hallgatási és átjátszási lehetőséget biztosítunk diákjainknak. A bútorzat is az eredeti, XIX. századi.
– Amikor kiderült, hogy költözniük kell, azt mondta, minden lehetőségre nyitottak. Milyenek merültek fel, és milyen ezeknek az anyagi vonzatuk? Hiszen oktatási intézménynél ez sem mellékes…
– Végleges megoldásként mindenképpen az lenne jó, ha a Nagymező utcai épületen belül helyezhetnénk el a könyvtárat. Ha három hangszeres termet összenyitnánk és galériáztatnánk, akkor nagyjából ugyanakkora helyünk lenne, mint az eddigi ingatlanban. Persze, ez most nagy nehézséget okozna, így is kicsi az épület. Néhány éven belül viszont, ahogy csökken a gyereklétszám, ideálisnak tűnik. Erre a korszerű megoldásra 48 millió forintos árajánlatot kaptunk, ennyi pénzünk természetesen nincs, még azt sem tudnánk kifizetni, hogy a legegyszerűbb módon, 20-25 millióból galériáztassuk ezt a helyiséget. Felmerült az is, hogy a Király utcában megürült a Weiner-lakás, és ezt a Zeneakadémia Alapítvány bérletre odaadta volna hasonló feltételekkel, mint amelyekkel a korábbi ingatlant béreltük. Erről a lakásról azonban annyit kell tudni, hogy egyrészt egyelőre bejutni sem lehet, mert a hagyatéki eljárás még nem zárult le, másrészt olyan rossz állapotban van, hogy hárommillió forintot kellene rákölteni. Nekünk ennyi sincs. Ráadásul ugyanaz a zsákutca, mint amilyenből most jövünk: rengeteget költünk rá, bérleti díjat fizetünk, ugyanakkor a könyvtárnak tizenhat éve nincs költségvetése. Adományokból, illetve szakképzési hozzájárulásból frissítgetjük az anyagot. Kapunk ugyan folyamatosan a Hungarotontól CD-ket, volt konzis tanárok gyakran ránk hagyják gyűjteményüket, de szisztematikus, tervezett bővítésre nincs lehetőségünk.
– Ha ezek nem járható utak, végül mi lesz a könyvtár sorsa?
– A Budapest Music Center (BMC) igazgatója, Gőz László felajánlotta, hogy a kezelésükben lévő könyvtárhoz letétbe helyezhetjük a mi gyűjteményünket úgy, hogy a napi kölcsönzésre szánt nagyjából 2500 kottát a saját épületünkben helyezzük el, a többit pedig náluk. Egyelőre a Lónyay utcában van ez a könyvtár, jövő ősszel azonban megnyílik a Music Forum Budapest a Mátyás utcában, és akkor oda költözik. Ez zenei komplexum lesz, hangversenyteremmel, könyvtárral stb., ami azt jelenti, hogy azt az anyagot, ami oda kerül, nemcsak a mi diákjaink kölcsönözhetik, hanem mindenki, aki a könyvtár tagja. Ezért – no meg a távolság miatt is – hátrányos számunkra ez a megoldás, viszont természetesen előnyökkel is jár. A BMC könyvtára jól felszerelt, korszerű, számítógépes, internetes hozzáféréssel, átjátszási lehetőséggel, úgyhogy ennek előnyeit a mi diákjaink is élvezhetik majd. Még a Mátyás utcába költözés előtt a teljes anyagot digitalizálja a BMC. Ez az „ára” az anyag elhelyezésének, a digitális e-könyvtár ugyanis visszaköltözés után is a BMC tulajdonában marad. A leendő Mátyás utcai épületben a könyvtár különböző rétegeit szétválasztják, a muzeális értékek egy múzeumi szobába kerülnek, értelemszerűen ezeket nem lehet majd kölcsönözni, csak kutatásra használni. Itt lesznek elhelyezve azok a XIX. századi zenedei könyvszekrények is, amelyek restaurálását szintén a BMC vállalta. Lesz egy ritkaságokat tartalmazó rész azokból az anyagokból, amelyekből nincs máshol kotta – mint például Dohnányi bizonyos művei –, de muszáj hozzáférhetővé tenni, hiszen ezeket a darabokat ma is játsszák. Egyedi kottákról van szó, ezért ezeket behatárolt keretek között lehet majd kölcsönözni. Szomorú tény, de a Weiner-lakással szemben nemcsak azért döntöttünk a BMC-féle megoldás mellett, mert se hárommilliónk nincs a felújításra, se egymilliónk a költöztetésre – amit szintén átvállal a BMC –, hanem mert kilátásunk sincs arra, hogy ezt az anyagot méltón gondozzuk, netán fejlesszük a jövőben.
– Ha megfelelő feltételeket találtak, akkor véglegesnek is gondolják a házasságot a BMC-vel?
– A szerződést úgy írtuk, hogy az anyag, ami tőlünk átkerül, továbbra is a mi tulajdonunkban marad, és ezt a megállapodást bármikor bármelyik fél felmondhatja. Nem is titkoltuk, a BMC igazgatójával is tisztáztuk, nekünk az az érdekünk, hogy idővel a konzervatórium épületébe kerüljön a gyűjtemény a zenedei bútorokkal együtt, és itt tudjunk annak használatához megfelelő körülményeket biztosítani.
– Ez nyilván kizárólag anyagi kérdés. A Zeneakadémia mint fenntartó, amelynek a Bartók Konzervatórium a gyakorlóiskolája, tud-e ebben segíteni a jövőben?
– A Zeneakadémia is anyagi gondokkal küzd. A koncertterem kiadásából ugyan jelentős bevételre tesz szert, illetve az akadémia Genie oblige alapítványára Batta András rektor úr százmilliós nagyságrendben szerzett támogatást, de ebből az intézmény a saját anyagi gondjain kíván segíteni.
– A minisztériumot is megkeresték. Tőlük várható segítség?
– Amikor kiderült, hogy el kell mennünk a Semmelweis utcából, az volt a gond, hogy a régi kulturális tárca már, az új, összevont Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) még nem működött. Amint felállt az OKM, és világossá vált, hogy ki lesz a kulturális rész vezetője, azonnal megkerestem. Sajnos nem fogadott, a titkárnőjétől kaptam egy e-mailt, hogy az ügyet illetékességből átutalta a közoktatási szakállamtitkárhoz. Ő ugyan fogadott, de széttárta a karját, hogy pénz nincs, és illetékességből viszszautalja ügyünket a kulturális részleghez. Most itt tartunk. Majd kiderül, hogy illetékességből hova kerül a 166 éves könyvtár ügye.
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
