Az orfűi ház, amely tulajdonképpen az ajkai bányászok vízellátását szolgáló ipari épület, jelképes értékkel bír, hiszen ez alapozta meg Csete György nemzetközi hírnevét a hetvenes években. Abban az időben, amikor a panelek falanszterformáihoz görcsösen ragaszkodó, hivatalos irányzat prominens képviselője, Major Máté durva támadást indított a Pécsi Ifjúsági Iroda köréhez tartozó újítók ellen. Csete György, Blazsek Gyöngyvér, Deák László, Dulánszky Jenő, Jankovics Tibor, Kistelegdi István bűne az volt, hogy tulipánt álmodtak a betonsivatagba: a népi építészet évszázados hagyományaiból merítve oldani próbáltál a kínosan egyenes formák lehangoló merevségét. A paksi tulipános házak által kirobbantott, évtizedekig húzódó vita méltánytalan támadásai után most méltó elégtételnek tekinthető, hogy az organikus építészet iskolapéldája, az orfűi ház műemléki védelmet kapott. – Ez számomra felér egy Kossuth-díjjal – mondja az alkotó, aki azóta is következetesen merít abból a végtelen gazdagságú formanyelvből, ami a Kárpát-medence építészetében évszázadokig tettenérhető volt a hétköznapi építészetben is.
– A magyar refomátusság jelképét akartam megalkotni, ihletőm pedig a közelben található, gyönyörű nyírbátori harangtorony meg a „fatornyos haza” eszméje volt – fogalmazza meg a most felszentelendő debreceni templom kapcsán ars poeticáját. – Azt az attitűdöt próbáltam megmutatni, ami egyszerre képviseli a mély, hazához kötött hitet, a legszebb értelemben vett földhözragadtságot és hagyományszeretetet – vallja Csete György. Erdély üzenete valóban ott van a templomocska minden ívében és tornyában: kibomlanak belőle a legnagyobb transsylvániai írók. Mindenekelőtt Kós Károly, aki tollforgatóként és építészként is közeli, személyes barátja volt Csete Györgynek. De benne van a templomban egy másik barát, a 2000-ben elhunyt Dulánszky Jenő is, akivel még az organikus építészet születésének hőskorában, pécsi évei alatt alapozták meg az életre szóló, személyes és munkakapcsolatot.
– A debreceni templom tervezését még együtt kezdtük, ám Dulánszky halála után, fájdalmasan hiányolva értő jelenlétét, már egyedül kellett a munkát befejeznem a tervezéstől egészen a napi művezetésig – mondja Csete György.
A Kossuth-díjas alkotó a debreceni templomot befejezve most a kiskunmajsai temetőkápolnán, vagy ahogyan ő fogalmaz, a temetkezési kápolnán dolgozik. A ház a Pongrácz Gergely nyughelyéül szolgáló ’56-os múzeum ikertestvére lesz, ami egy alul helyet foglaló urnatemetőből és egy fölé emelkedő, működő kápolnából fog állni.
– Mert helyénvaló, hogy a halottainkat el kell temetni, de az is helyénvaló, hogy meg kell adni nekik a végtisztességet – fogalmazza meg az új munka summáját a tervező.
Az egymásnak „felelgető” épületek egyébként sem idegenek az építész felfogásától: a debreceni templom például a Budapest közelében található halásztelki római katolikus templom közeli rokona, és nem véletlenül. – Minden keresztény templom építészeti elrendezése ugyanazt a mintát követi, és minden templomban ugyanazt az Istent imádja minden felekezet, csak a liturgia más – mondja.
Csete György különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a debreceni templomot ötven évvel a forradalom és 550 évvel a nándorfehérvári diadal után veszi birtokába a hívő közösség. Így az épület mindkét heroikus küzdelem mementójaként értelmezhető, olyan jelképként, ami arra emlékeztet, hogy a magyarság Európa felhatalmazása nélkül védte meg Európát az idegen hódítóktól. Hála egyik helytállásért sem járt, ám köszönet mégis. A nándorfehérvári diadalra ugyanis minden délben emlékeznek a harangok szerte a világban.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
