Húsz év telt el az első mesterségek ünnepe óta, és ezalatt alighanem teljes jogot nyert a népművészet a városi kultúrában is. Legalábbis a Szent István-nap köré rendeződő kézműves seregszemle ezt sugallja: aligha találunk turisztikailag ilyen jelentős rendezvényt Budapesten, ahol három-négy nap alatt százezrek fordulnak meg. Jelentősége a tavaszi fesztiválhoz hasonló, rengeteg külföldi érkezik kifejezetten azért Budapestre, hogy megtekintse a vásári forgatagot, és bevásároljon egy évre a minőségi portékákból.
Nagy szükség is van erre rohanó világunkban: nem mintha a mesterségek ünnepén nyugalmat találnánk a kicsi helyre összezsúfolt, egymást taposók hadában, viszont a tömegtermelés esztétikailag, minőségileg gyenge árukínálata mellett üdítő látni, hogy még mindig készülnek olyan termékek, amelyekbe mestereik a lelkük egy kis szeletét is belevarázsolják. A kézzel készített kerámia, szőttes, faragvány vagy éppen mézeskalács sosem veszi fel a versenyt árában a futószalagon gyártott társaival, az előbbiek viszont emberi léptékűek, sok ezer éves hagyományt őriznek, és valahol az örökkévalóságnak szólnak, akkor is, ha nem tartanak soká, mint a mézeskalács. A mesterségek ünnepe lényegében kinőtte a helyszínt, a hét végére általában alig lehet haladni a tömegben, az augusztus 20-i rendezvények útlezárásai miatt lényegében megközelíthetetlen a Vár, ennek ellenére mégis minden évben újra és újra elzarándokolunk oda, és fejet hajtunk a hagyományt őrzők előtt. A mesterségek ünnepe igazi családi program: nemcsak a látványosság és a vásárfia vonzza a gyermekeket, hanem számos kézműves foglalkozás, játszóház, bábszínház várja őket, amelyek segítségével megismerhetik, hogy is éltek, mit is játszottak a régebbi korok gyermekei.
Napjainkban az etno újra divat, különösen a női ruhák díszítései nyúlnak vissza szívesen a néphagyományba. Talán ezért is aktuális az idén a hímzés és a viselet középpontba állítása a találkozón, erről egyébként egy szeptember elejéig nyitva tartó kiállításon is meggyőződhetünk a Magyar Nemzeti Galériában. Azért is érdekes ez a tárlat és a hozzá kapcsolódó holnap délutáni divatbemutató, mert nemcsak a régmúlt korok viseleteit mutatja be, hanem könnyen megvalósítható ötleteket kínál ahhoz, miként ötvözzük a hagyományt a mai kor elvárásaival és az időközben kialakult praktikus öltözködési megoldásokkal. Mindezt a textilvilágot komplex tárgyi környezetben, eredeti funkcióját is megvilágítva láthatjuk, s megérthetjük, megtanulhatjuk, mennyi mindent elmondhat viselőjéről, tulajdonosáról egy kicsi anyagdarab.
A seregszemlén évek óta a határon túli mesterek is részt vesznek, és ez különösen fontos, hiszen a magyar néphagyomány csak és kizárólag teljes Kárpát-medencei komplexitásában érthető meg. Mindig egy-egy külföldi vendég is bemutatkozik, az idén az észtek mellett az ázsiai kultúrába tekinthetünk be: kirgizek, osztyákok, vogulok, hantik-manysik érkeznek, akik hetek óta Magyarországon kézműveskednek magyar mesterekkel közös alkotótáborokban.
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
