Mária személye különleges a magyar történelemben, aligha véletlen, hogy rockoperát is magyarok készítettek először az Istenanyáról. A Mária evangéliumának sikere azóta is töretlen, tizenöt éve folyamatosan játsszák a darabot. Most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be egy egészen újszerű rendezésben, zömében rendkívül fiatal művészekkel.
A rendező Somogyi Szilárd is harminc év alatti, akár a legtöbb színész, s elképzelése merőben elüt a korábbi koncepcióktól. Kortalan időbe helyezi a cselekményt, de azért sok az áthallás a mával. A narancssárga rabruha, az eltakart arcú kommandósok, az arab fejkendők, a koncentrációs táborokat idéző őrtorony, a modern öltözetek és a klasszikus vörös-fekete ördögjelmezű Heródes, akinek bőrköpenye alatt elegáns öltöny bújik, mind-mind az örök, s ma is aktuális bűnökre irányítják a figyelmet. Elsősorban persze két bűn kap hangsúlyt, a két leginkább megjeleníthető: a paráznaság és az erőszak.
A rendezés néhol kissé sablonos, de azért eredeti és elgondolkodtató, s főképp látványos a kifejezetten érdekesen használt fényjátékoknak köszönhetően. A kereszt, mint Jézus elkerülhetetlen sorsának és a megváltásnak a szimbóluma, szinte minden pillanatban jelen van, de sosem direkt módon, rendkívül kreatívan fényjátékkal, kendőkkel, koreográfiával megjelenítve. Az előadás értékét leginkább az a frissesség emeli, ami a színrevitelt és a színészeket, táncosokat jellemzi. Mária szerepében Frankó Tünde egészen új karaktert hozott: törékenysége és drámaisága megrázó élményt nyújtott, Dolhai Attila Jézusa pedig azt a tisztaságot, egyszerűséget és békességet sugározta, amit ettől a karaktertől elvárunk. Földes Tamás volt az egyetlen, aki nem először énekelte a művet, ő ismét Jánost formálta, amely a rockopera neki szánt karaktere miatt kissé péteresen szangvinikus volt.
(Tolcsvay László–Müller Péter– Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma. Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 17., 20.30. Rendező: Somogyi Szilárd.)
Meglepő fordulatot tartogat az időjárás