Mondhatjuk azt, hogy a Mária evangéliuma a legsikeresebb műve, ezt játsszák a legtöbbet. Önnek mit jelent ez a darab másfél évtized után?
– Zeneileg a Mária evangéliuma áll a legközelebb a szívemhez, egyrészt azért, mert ez egy átkomponált mű, mindent a zene eszközével kell kifejeznem, másrészt pedig maga a téma sokat jelent nekem. Annyiféle előadást megélt már ez a darab szerte a világban, itthon a Madách Színházban, Olaszországban, Németországban, Pozsonyban, ez azonban most egy egészen új bemutató lesz. Évek óta vágytam arra, hogy a Margitszigeten is elhangozhasson, ezt mindig is fontos rituális helynek tartottam a Mária evangéliumával kapcsolatban. Nagyon szeretem ezt a szabadtéri színpadot, és már sokszor szó is volt arról, hogy ide is eljut ez a mű, de úgy látszik, most jött el az ideje. Ráadásul egymástól függetlenül rengeteg elképzelés, vágy találkozott most össze, és én hiszek az ilyen „véletlenekben”.
– Mikre gondol?
– Azzal párhuzamosan, hogy felvetődött a lehetősége a margitszigeti előadásnak – az igazgatónő, Bán Teodóra is úgy érezte, fontos számára ez a bemutató –, jelentkezett egy fiatal rendező, Somogyi Szilárd. Ő tizenhárom éves korában megrendezte már ezt a szülővárosa templomában egy amatőr csapattal. Most igazi színpadon, profeszszionális előadást hozhat létre. Nekem pedig – azon túl, hogy az egykori Nyulak szigetén szerettem volna látni a Mária evangéliumát – egy vágyam volt. Az, hogy Mária-nap közelében, augusztus 15. környékén legyen a bemutató, hiszen ez a dátum nekünk, magyaroknak is nagyon fontos, mivel Mária országa vagyunk, és István király ezen a napon ajánlotta fel neki hazánkat.
– Mit lehet tudni Somogyi Szilárd rendezéséről?
– Én még nem dolgoztam olyan rendezővel, aki végig tudta énekelni az egész darabot. Somogyi Szilárd nagyon mélyen ismeri a Mária evangéliumát, játszotta is egyébként Jézus szerepét egy amatőr színházi társulatnál. Ki merem mondani, hogy egy eddig még nem látott, nagyon friss produkció született. A Madách színházi előadást is nagyon szeretem, az a rendezés a keresztény művészet nyomain fogalmazódott újra, tehát például Botticelli és Leonardo alkotásai alapján alkotta színpadra annak idején Nagy Viktor, és ezt a keresztény kultúrához való tartozást akkor, az 1990-es évek elején nagyon fontos volt leszögezni. Most viszont csupa fiatal játssza, az átlagéletkor a színpadon bőven harminc alatt van, sokan nem is látták az eredeti előadást. Somogyi Szilárd felfogása nem archaizál. Félelmetes, mennyire tiszteletre méltóan tudja a spiritualitást, a szentséget ötvözni azzal a rettenetesen furcsa, olykor nagyon rideg, durva világgal, amiben ma élünk. Meglepő és újszerű a színpadi megvalósítás. Nem aktualizálja a darabot, hanem a mindenkori archetípusok jelentkeznek, a jelmezek, a díszletelemek és a világítás olyan helyzeteket teremt, amelyekben magunkra tudunk ismerni. Üzen a mai néző számára. Hiába kétezer éves történetről van szó, a mai anyák sorsa is benne van, hiszen ha így megy a világ, akkor könnyen megismétlődik a passió, s annál nincsen rettenetesebb érzés, mint amikor egy anya a gyermekét elveszíti. Ugyanakkor a passió másik oldala, a feltámadás örömhíre is benne van a műben.
– Ha nem archaizál, milyen lesz a jelmez- és díszletkép?
– A díszlet a fényt szolgálja, a fiatal rendezőnek az is az egyik erőssége, hogy a fénnyel rendkívül jól bánik. A rockopera üzenete is az, hogy a sötétség világába eljön a fény. A díszlet egyébként rendkívül puritán. A keresztet szinte végig láthatjuk az eleve elrendeltség szimbólumaként. A koreográfia elemeiben és egyéb különös effektusokban is jelentkezik. Az egész lényegében egy fénytől átitatott, különös, éles effektusokkal dolgozó szertartásszínház lesz. Ez a rendezés nincs helyhez kötve, remekül alkalmazkodik a rockzenei színpadi technikákhoz, ezáltal utaztatható, úgyhogy reményeim szerint hosszú életű előadás lesz, amely nem csak itt hangzik majd el.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
