Sokszínűség, táncházi hangulat

Meglepően jó kínálattal állt elő a Fonó a népzene-világzene területén, az őszre megjelentetett Udrub lemez, a Suhanás és az autentikus muzsikát játszó Kalamajka jubileumi albuma a maga műfajában különleges színfolt. Leginkább a sokszínűség jellemzi mindkét CD-t.
A két éve alakult Udrub – Gerzson János, Golán Tibi, Torják Dávid és Orczy Géza – formációja a Suhanáson két vitathatatlanul kiváló muzsikussal, Balogh Kálmánnal és Frankie Látóval egészül ki. A lemez címe, a Suhanás is nagyon találó, könnyed, légies a zene, s mintegy átsuhan egy elképzelt emberi életen, különböző érzéseken, hangulatokon. Látszólag hatalmas egyveleg, amit az Udrub magába olvaszt. Van itt minden: magyar népzene, tradicionális keleti muzsika, dzsessz, klasszikus dallamok, improvizált és megkomponált szakaszok váltakozása, népi és klasszikus hangszerek sora. Azt érezzük, hogy a végeredmény mindenképp sajátos és egyedi hangzásvilágot teremt, de felsorolva ennyi mindent el sem tudjuk képzelni, hogy lehet ebből összeért, egységes stílust kialakítani. Pedig valóban összeáll a kép, az egyes távoli stíluselemek tökéletesen illeszkednek egymáshoz, akárcsak a különféle stílusokat képviselő muzsikusok játéka, amely szintén igazi összhangról árulkodik. Ez a zenei anyag egyszerre nemzetközi és magyar. A lemez koncertfelvétel, s így az improvizációkkal átszőtt dallamvilág sokkal jobban reagál a pillanatnyi érzésekre, szituációkra.
A Kalamajka lemeze egészen más világ, a legendás Molnár utcai táncházak megidézésére törekszik. Ez a hangulat ugyan valamennyire átkerült az új helyre, az Aranytízbe is, ott a környezet adta lehetőségek miatt óhatatlanul csorbult. A CD-n viszont visszaköszön a kopott padló, a régi nyüzsgés, akárcsak a jubileumi táncházon. Harminc éve töretlenül működő és emiatt igazi háromgenerációs táncház ugyanis csak egy van, a Kalamajkáé. Az élő hangulat is átjön a lemezen, és nagy öröm, hogy hosszabb táncmeneteket hallunk, valódi táncházas atmoszférát, olyan szituációt, ahol lehetőség van folyamatában megfigyelni és élvezni a muzsikát. Az is jót tesz a lemeznek, hogy az időközben felnőtt Kalamajka-gyerekek és a táncházban rendszeresen éneklő-táncoló fiatalok is helyet kaptak az albumon mint az új generáció képviselői. A nótázás, ami a CD-t lezárja, szintén a táncház jellegzetessége, s jó ötlet, hiszen még nem nagyon került fel lemezre a közönség éneke ilyen formában. A trackek számozása sajnos követhetetlen a lemezborítóhoz képest, leginkább az tudja, hol tart az album, aki jól ismeri a muzsikát. Ettől függetlenül azonban egy igazán jó, „Molnár utcás” hangulatú lemezt hallhatunk.
(Udrub: Suhanás, Fonó Budai Zeneház, 2006; Kalamajka: A Molnár utca 9.-től az Aranytízig, Fonó Budai Zeneház, 2006.)