Nem sok reklám kísérte az Árpád népének filmes változatát, a közelgő bemutatóról eddig szinte semmit nem lehetett hallani. Mostohán bánt a magyar kulturális élet az Árpád népével. A legtöbben nem is értették a mondanivalóját, vagy éppen nehéznek találták zenei szövetét; részben ezért, részben érthetetlen okokból a darabnak egyelőre nincs utóélete. Azt is kevesen tudják, hogy ez a rockopera valójában – átvitt értelemben –1956-os mű. Az Árpád népe ugyanis az árulásról szól, s aki figyelmesen hallgatja, észreveszi, a történelemben milyen sokszor ismétlődnek bizonyos helyzetek, az ország életére hosszú távon kiható bűnök. Erre a jubileum kapcsán különösen aktuálissá vált párhuzamra (gondoljunk akár Nagy Imrére, akár a szovjet csapatok behívására) az egyik legvilágosabb utalás az Egmont-nyitány, az ötven évvel ezelőtti események zenei mottója, amely nemcsak nyitányként szerepel, hanem a darab zenei anyagát is átszövi, az árulást elkövető András királyt szinte kísértetként követik a Beethoven-mű feldolgozott idézetei, jellegzetes motívumai. Ennek ismeretében a darabot hallgatva 1956 eseményeiről, a mának szóló üzenetéről is el kell gondolkoznunk.
Az Árpád népe tulajdonképpen wagneri mélységekben kezeli az egyes visszatérő, jelentéssel bíró motívumokat: az Egmont-nyitány mellett a tetralógia többi darabjára is rengeteg az utalás, s ezeknek a dallamoknak komoly üzenetük van. A szavakon túl tehát a zene is beszédes, alighanem többet mond az említett történelmi párhuzamokról, mint bármely jól megfogalmazott mondat. Ezek az összefüggések első hallásra nehezen érthetők meg teljes mélységükben, az operafilm segítségével azonban könnyebben követhetővé válnak. Ilyen például a Vászolyt, Koppány felnégyelését, valamint István királlyá koronázását idéző, többször is visszatérő motívum a Veled, Uram! és az István, a király rockoperákból.
A filmváltozat (a márciusban bemutatott két előadáson vették fel, amelyet a helyszínen egy harmadik forgatási nappal egészítettek ki) tud újat nyújtani azoknak is, akik látták a premiert. Az egyes felvonások, jelenetek előtt történelmi tanulmányok és a Képes Krónikának a cselekményre vonatkozó rövid részleteit olvashatjuk, ezek megvilágítják a kor eseményeinek hátterét, és érdekes információkkal szolgálnak a mű szereplőiről, ki nem mondott, mélyebb rétegeiről is, mint például az Atilla kardjaként ismert szablya Bécsbe kerüléséről. A látványosnak ígérkező operafilm minden része előtt a Duna TV-ben a szerző gondolatait hallhatjuk arról, hogyan jutott el a magyar történelem sarkalatos pontjait feldolgozó tetralógia befejező részéhez.
origo.hu
Hozzád nyúlt a Péter? Fizikailag bántott - leleplező hangfelvétel Magyar Péterről
