Isten gyertyájának nevezte Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke Sütő Andrást az író szombaton Marosvásárhelyen rendezett temetését megelőző gyászszertartáson, a Maros-parti város vártemplomában felállított ravatal mellett. „Annyit karamboloztunk mi sötét, lehulló erdélyi éjszakákban, s a magyar történelem ködös éjszakáiban, de Isten gyertyákat gyújtott. Sütő András is ilyen gyertya volt” – hangoztatta búcsúztatóbeszédében Csiha Kálmán. A zsúfolásig telt vártemplomban Markó Béla romániai kormányfőhelyettes rámutatott: a nagy erdélyi magyar elődök öröksége mellett immár Sütő András írói hagyatékát is tovább kell vinnünk. „Okunk is eggyel több van mostantól, hogy itthon maradjunk. Hiszen az ő sírját is őriznünk kell már ezután. Erdély földje mától kezdődően belőle is áll már. Ott a föld alatt találkoznak ők, együtt lesznek immár: Fehéregyházán Petőfi, itt a közvetlen közelben a két Bolyai és Sütő András, Kisbaconban Benedek Elek, Kolozsváron, a Házsongárdban Kós Károly és sokan mások, akik hűségesek maradtak nemzetükhöz, és akikre most már nekünk kell vigyáznunk” – hangsúlyozta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Markó a történelembe fekete márciusként bevonult 1990-es marosvásárhelyi véres etnikai konfliktusra utalva – amelynek következtében az író elvesztette fél szemét – kijelentette: „Jó lenne megvédeni Sütő Andrást, de nem lehet, és nem is kell, mert éppen hogy fordítva van minden; akkor is, és ezután is ő véd meg minket.” A politikus méltatásában kiemelte, Sütő mindvégig hitt abban, amiben ma talán sokan sem hisznek, hogy lehetséges a nemzeti egység. „Ez a sokat tapasztalt ember, ez a nagyszerű író, aki látta és láttatta, hogy az emberiség történelme csupa dráma, csupa tragédia, mégis mindvégig bízott a mi erdélyi magyar sorsunk jobbra fordulásában. Neki pedig lett volna oka sötéten látni, igazán lett volna oka kint maradni Magyarországon 1990-ben, és többé soha haza nem jönni. De ő hazajött, itt élt tovább, itt reménykedett, itt biztatott minket, itt éreztük a szeretetét, és ezt soha nem lehet elfelejteni” – mondta Markó Béla, aki szerint Sütő életútja is azt példázza: a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, hanem tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban.
Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő úgy értékelte, kivételes tehetségével Sütő méltóvá tette arra a magyar nyelvet, hogy érzelmeinket hitelesen kifejezhessük. Életútját, írói munkásságát méltatva rámutatott: a Pusztakamaráson született és Budapesten elhunyt író az erdélyi magyar kisebbség gondjainak leghitelesebb megjelenítője, az autonómia híve és követője volt. Miközben Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke azt hangsúlyozta: hatalmas életműve, alkotásai minden magyar író számára útmutatások voltak, Mircea Dinescu forradalmár-költő a 20. század egyik legnagyobb romániai írójának nevezte Sütő Andrást, méltatva azt a magatartást, amellyel bátran szembefordult a román kommunista hatalommal. A román írószövetség volt elnöke az 1990-es márciusi eseményekre utalva úgy vélekedett, a román falvakból most kellene buszoknak érkezni Marosvásárhelyre, az embereknek azonban nem bottal, hanem virággal kellene fejet hajtaniuk az író emléke előtt. A a gyászszertartáson Sütő András legjelentősebb alkotásaiból Kubik Anna és Györffy András színművész adott elő részleteket, a kolozsvári Református Kórus és a marosvásárhelyi vártemplom dalárdája pedig egyházi kórusműveket énekelt. Sütő Andrást a marosvásárhelyi református temetőben, Bolyai Farkas és fia, János sírjának közelében helyezték örök nyugalomra.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
