Méltatlan ünneplés

Lassan a Bartók-jubileum végére érünk, amelyet érthetetlen okokból nem nevezhettünk Bartók-évnek, mivel két évforduló egyszerre nem kaphatja meg ezt az elnevezést. Mindegy, talán jobb is így. Ez a megcsúfolt szervezés és elegendő pénz nélkül zajló emlékezéssorozat semmiképpen nem volt méltó Bartók Bélához. Aki tiszteli őt és érti munkásságát, az méltóképpen emlékezett. Akkor is ezt tette volna, ha az állam még jubileumnak sem nevezi nagy zeneszerzőnk születésének 125. évfordulóját.
Jövőre az akkor szintén 125 éve született és negyven éve halott Kodály Zoltán kettős évfordulóját ünnepeljük. Tisztelői akkor is megtartják majd az emlékhangversenyeket, konferenciákat, ha ehhez az állam különböző okokra hivatkozva, vagy a jubileumot egyenesen elhallgatva, nem ad segítséget. Azt, hogy mire számíthatunk, jól példázza a Nemzeti Évfordulók Titkárságának honlapja, amelyen Kodály Zoltán neve egyáltalán nem szerepel: 2007 eszerint kizárólag Batthyány Lajos emlékéve.
Ha lesz is hírverése a kettős Kodály-évfordulónak, most már biztosan csak hatalmas késéssel. Így szálltak el a Bartók-jubileum igazi lehetőségei is. A nagy együttesek, szólisták ugyanis két évre előre lekötik programjukat, és ha világsztárokkal szeretnénk ünnepelni, illenék legalább ennyivel előre gondolkodni. Pedig milyen szép lett volna, ha az egymáshoz számos ponton kapcsolódó két életművet, Bartókét és Kodályét két esztendőn át együtt ünnepelte volna velünk a világ!
Ez, úgy tűnik, csak álom marad. A külföldön olyannyira tisztelt Kodály Zoltánt saját hazájában ma már nem becsülik. Az általa alkotott pedagógiai módszer éppen Magyarországon haldoklik. Az iskolai énekoktatás olyan szintre züllött, hogy már csak abban a néhány kiemelt zenei intézményben működik színvonalasan, ahol egy megszállott pedagógus minden idejét és energiáját ennek szenteli. Valaha Bartók és Kodály országa voltunk. Akkor még szinte minden településen működött énekkar, s ennek eredményeképpen a nagy tehetségeknek volt lehetőségük a kiemelkedésre. Ma már az is ritkaságszámba megy, ha egy fiatal két-három Bartók- vagy Kodály-művet felismer.
Az évfordulók – azon túl, hogy felhívják a figyelmet országunkra – számos gazdasági lehetősséggel is járnak, az ilyen rendezvénysorozatra fordított pénz befektetés. Erre az osztrák Mozart-év a legjobb példa. De az anyagi és turisztikai hátrány mellett egy elbagatellizált emlékév szégyen is. A világ szemében úgy tűnik, mintha nem tisztelnénk nagyjainkat. Remélem, ez nem igaz.