András királytól 1956 forradalmáig

H a n g - j e g y

Klasszikus értelemben vett, igazi opera Szörényi Levente Árpád népe című alkotása. Rendkívül szövevényes, és titkainak megfejtéséhez nem elég egyszer belehallgatni. Először is a tetralógia befejező, összegző darabja, s mint ilyet, csakis a másik három mű alapos ismeretében láthatjuk át. Ebből pedig kettőt, az Atilla, Isten kardját és a Veled, Uram!-ot nem tartják sehol repertoáron, és meggyőződésem, hogy az István, a király zenéjének belső kapcsolatairól is sokaknak nincs igazán fogalmuk, egyszerűen csak kedvelik a dallamokat. Másodszor olyan zenei összefüggésekre épül, amelyeket leginkább a fontos motívumok jelentésének ismeretében fejthetünk meg. Egy jól sikerült operafilm segíthet a megértésében. Az Árpád népének filmváltozata sokat ad az előadáshoz.
Az Árpád népe misztikus opera, és ezek a látomások, jelenések igazán a filmváltozatban érvényesülnek. A háromdimenziós kivetítés, amely az élő előadás részeként kevésbé volt hatásos, a képernyőn kétségtelenül látványosabb és nagyban segíti az értelmezést. Ennek az operának az üzenete ugyanis – hasonlóan a többi Szörényi-műhöz – a részletekben rejlik. Hogy csak egyet említsünk: az Atilla-kardra tekeredő kígyó képe, miközben a Koppány felnégyelését, illetve a Vászoly megvakítását követő „Átkozott légy, István király!” felkiáltást kísérő dallamot halljuk, olyan képzetekre, párhuzamokra vezeti a hallgatót, amelyek segítenek felfedezni ezeket az utalásokat. Az Árpád népe nem egyszerűen történelmünk egy szeletének korhű bemutatása, sokkal több. Olyan jelenségeket tár elénk, a testvérharctól kezdve az áruláson, a megalkuváson, a hagyományok eldobásán, illetve eltiprásán át a megosztottságig, amelyek András és Levente előtt is jelen voltak, és a mai napig végigkísérik a magyarság életét. Itt jutunk el 1956-hoz, az Egmont-nyitányhoz, amely az István, a király beethoveni kezdőzenéjétől alapjaiban tér el, ugyanis átszövi az egész művet, többször megjelenik feldolgozásokban, mint András árulásának szimbóluma.
Az énekesek teljesítménye a képernyőn jobban előtérbe kerül, közelebb érezhetjük magunkat hozzájuk, és így világossá válik, kinek a képességeit haladta meg szerepe. Szörényi Levente énekszólamai nagy kihívást jelentenek, és ezzel sokan nem képesek lépést tartani. Nem véletlen, hogy egyre inkább szerepet kapnak a megfelelő orgánumú és képzettségű operaénekesek, jelenlétük még jobban felerősíti a különbséget a közepes teljesítményt nyújtó musicalszínészekkel szemben. Az Árpád népét az András királyt megformáló Kiss B. Attila vitte a hátán. A wagneri szerepekhez fogható nehéz, hangot próbáló dallamokat remekül tolmácsolta.
(Szörényi Levente: Árpád népe, DVD, Zikkurat 2006.)