Illés Lajos is itthagyott minket

Ismét egy legendával lett szegényebb a magyar kultúra: Illés Lajos eltávozott közülünk. Amikor alig két éve Pásztory Zoltánt váratlanul elragadta a halál, nagyon megrendültünk. Korábban aligha hittük, hogy az Illés együttest is utolérheti az idő. Amolyan örök zenekarnak gondoltuk őket, hiszen több évtizedes dalaik a mai napig halhatatlanok, mára már az egykori rajongók unokái is kívülről fújják a nagy slágereket. Ugyan mindössze néhány évig, 1965-től 73-ig muzsikált Illés Lajos zenekara a legendás ötös fogattal, a Szörényi testvérekkel, Pásztory Zoltánnal és Bródy Jánossal, mégis mindanynyian a magyar könnyűzene történetének első számú és megkerülhetetlen alakjai maradtak. Olyat alkottak, amit egy generációval később is Kossuth-díjra méltónak találtak. Megteremtették a magyar könnyűzenét, amely zenéjében-nyelvében egyaránt magyar volt, s ezzel utat mutattak kortársaiknak és a későbbi generációknak is. Nélkülük egész biztosan más irányba ment volna a hazai beat- és rockzenei élet, és ebben Illés Lajos szerzeményeinek, hogy csak a legismertebbeket említsük, az Óh, kisleány, a politikai felhangoktól sem mentes Szemétdomb vagy a Miért hagytuk, hogy így legyen? című számnak is hatalmas szerepe volt.
Nehéz a búcsú olyan embertől, mint Illés Lajos, aki nevét viselő zenekarával legendát teremtett, aki zenészként és emberként is példát mutatott. Miután elhagyta a színpadot, felesége, Makkai Lilla református lelkész mellett muzsikált tovább a kisoroszi gyülekezet kántoraként, ahogy egyik presbiterük emlegette, Kossuth-díjas kántorként. Az Illés-számok után nem fejezte be zeneszerzői tevékenységét, olyan nagyobb lélegzetű műveket köszönhetünk neki, mint például a Magyar ének – Cantus Hungaricus, a Velünk az Isten oratórium vagy a Betlehem csillaga című rockopera.
Utoljára a véglegesen és visszavonhatatlanul búcsúzó Illés-koncerten láthattuk a reflektorfényben a zongoránál Csíkszeredában és a Szigeten. Akkor már csonkán állt fel a nagy csapat, Pásztory Zoltán nélkül. Nem is sejthettük még, hogy másfél év múlva a névadót, Illés Lajost is el kell engednünk, hogy mostantól odafönt muzsikáljon. Bár elment közülünk, nem halt meg, dalaiban, műveiben itt, a földön is tovább él, emlékét nemcsak egy generáció őrzi meg.