Mindig is feldobták az erdélyi néptáncegyüttesek műsorai az anyaországi táncszínházi életet. Az ilyen előadások sosem erőtlenek, a tréfák, az áthallások nem erőltetettek, minden természetes közegében mozog. Olyan ez, mintha nem is a színpadon folyna a műsor, egyszerűen belecsöppenünk abba a világba, amelyből a táncok születtek.
Erdélyország az én hazám címmel olyan produkciót láthatunk holnap este a Háromszék Táncegyüttestől, amelyet az utóbbi öt évben több mint százötven alkalommal tapsolt meg a közönség, ez az együttes legtöbbször bemutatott előadása. Nyilván már a téma okán is, ez ugyanis egyfajta összefoglaló műsor, ünnepélyes hangulatú zenés-táncos barangolás, amely Erdély tájegységeinek jellegzetes táncait, zenéit és viseleteit epikus-elbeszélő formában jeleníti meg. Fontos szerephez jut benne a népdal és a zene is, emellett sokat megtudhatunk belőle az erdélyi folklórról, az ott élő etnikumok, magyarok, románok, cigányok tánchagyományairól és viseleteiről.
A második részben a Sorsfordulók című előadást láthatjuk, ez egy elvontabb produkció, amely az élet különböző állomásain vezet végig minket, egy ősanyamotívummal összekötve az egyes fordulópontokat, a születést, a nagykorúvá válást, az esküvőt, a halált. Ezt a fontos szerepet Panek Kati, a Kolozsvári Magyar Színház művésze énekli, aki az erdélyi táncházmozgalom egyik legjelentősebb népdalénekese, jellegzetes hangszínével és rendkívül stílusos előadásával különleges színfolt a színpadon.
A Háromszék Táncegyüttes viszonylag új alapítású, a rendszerváltás után, 1990-ben alakult Sepsiszentgyörgyön. Azóta nemcsak az erdélyi és az anyaországi közönséget kápráztatták el, hanem a nagyvilágot is: Ausztriában, Németországban, Szlovákiában, Svájcban, Olaszországban, Portugáliában, Lengyelországban, Finnországban, Görögországban, valamint Oroszországban összesen több mint ezer alkalommal táncoltak reflektorfényben.
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter