Az Ottiki Bábszínház gólyalábasai és a debreceni Vojtina Bábszínház vásári maskarásai között a nyolcvanadik születésnapján túl járó Kemény Henrik is az ünneplő közönség elé lépett a hét végén. A vidámpark árnyas útjait bejáró, zajos, vidám felvonuláson a „kurtalábúak”, vagyis a gyermekek között lépkedett piros sipkájában, a szívből jövő kacajokat fakasztó előadáson pedig kedvencei közül a két cintányéros szerecsent forgatta utolérhetetlen bájjal és hozzáértéssel. Az új látványosságot – vagyis a több mint száz éves bábokat is bemutató múzeumot – Kósa Lajos ajánlotta a mélyen tisztelt publikum figyelmébe egy palacsintasütő és Kemény Henrik társaságában, majd a gyerekek és a felnőttek birtokukba vették az egykori vásárok izgalmas csodáit felfedő bábmúzeumot.
Kemény Henrik – mindenki Heni bácsija – vállalkozott arra, hogy az érdeklődőknek a kitűnő érzékkel kialakított terekben, izgalmasan megvilágított vitrinekben elhelyezett bábok és eszközök csodáját feltárja. Ott van például egy féltve őrzött vitrinben három igazi ereklye: annak a három, épen maradt marionettbábunak a feje, amelyeket még a bábosdinasztiát alapító Korngut Salamon készített a múlt század elején. Egy másik üvegtárlóban Bunkó Bandi látható, „akinek” az a nevezetessége, hogy a fejet Korngut Salamon faragta ki fából, a testet viszont már a „Papa”, vagyis Korngut-Kemény Henrik alkotta hozzá a háború után, csakúgy, mint a Páciens esetében, ami még azért is érdekes, mert a fej a háború alatt annyira megsérült, hogy a Papa kénytelen volt álarcot kasírozni neki, hogy használni lehessen. A bábosdinasztia gyakorlati kreativitását dicséri egy elmés kisszínpad, amin marionettbábukat lehet életre kelteni, s ami egyetlen mozdulattal paravánná alakítható, hogy az általunk is olyan jól ismert kesztyűs báboknak – Vitéz Lászlónak, örökösen pórul járó ellenfelének, a nem túlzottan okos ördögnek, no meg szükség szerint az angyaloknak – „élettérül” szolgáljon.
Láposi Terkától, a Korngut-Kemény Alapítvány kuratóriumi elnökétől tudjuk, hogy bár Heni bácsinak köszönhetően igen szép számban sikerült összegyűjteni és Debrecenben kiállítani a legendás vásári bábjátékoscsalád kincseiből, ám a gyűjtemény még korántsem tekinthető teljesnek. Szakértői becslések alapján ugyanis még 15–50 báb előkerülése valószínűsíthető. Ezek közé tartozik például a kaucsukartista, amelynek a kuriózuma egy 1962-es filmfelvétel tanúsága szerint, hogy úgy lehet mozgatni, mint egy gumibábut. Ezt a felbecsülhetetlen értékű relikviát és a többi, még keresett bábot a lehető legnagyobb számban szeretné a 2008 szeptemberére tervezett múzeumépület avatójára összegyűjteni az alapítvány, de örömmel veszik, ha egyéb tárgyi emlékeket – például fényképeket, dagerrotípiákat is sikerül felkutatni a neves alkalomra. A cél természetesen az, hogy minél kerekebb képet adjanak arról a sajátos, szakrális tartalmakat hordozó világról, amely a Korngut-Kemény család vásári bábjátékaiban megmutatkozott. A tervek szerint az ötszáz négyzetméteren megépülő múzeum – amely szintén a vidámparkban kap helyet – maga is hordozza majd e szakrális tartalmakat, hiszen három szintje az alsó, a középső és a felső világot szimbolizálja majd, amely világok között az átjárást a középen felállítandó életfa szimbolizálja. Az épület ezen túlmenően is kínál majd meglepetéseket, amik közül a leglátványosabbnak az „élő múzeum” ígérkezik. A tervek szerint ugyanis a marionett-előadások alatt is látogatható lesz, ami azért izgalmas, mert a szemlélődő egy üvegfal mögül nézheti, hogyan mozgatják a bábokat a művészek, és közben azt is meglesheti, miként fogadja a produkciót az épület előtt bámészkodó nagyérdemű publikum.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
