Épületbe zárt örök emlék

Rendkívüli izgalmakat s annál is több munkát és összetartást követően pénteken este megnyitott a Mag-Ház, a Maglódi Művelődés Háza. A háromnapos rendezvény első napján a Bubik Istvánról elnevezett színháztermet s az annak ajtajában lévő, a művészről készült domborművet avatták. A megnyitóval egybekötött átadáson a község minden lakója, a gyermekek, a felnőttek s az idősek együtt, mély tisztelettel, egyben hatalmas örömmel emlékeztek s ünnepeltek.

Megdöbbentő, megrendítő, amikor napjainkban összetartó és kitartó közösséggel találkozik az ember. Ilyen a maglódiaké, akik egy célt tűztek ki maguk elé, s ezt a célt pénteken este elérték. A külső szemlélőben a meghatottság keveredik a féltékenységgel, hiszen egy közösséghez tartozni a lélek alapvető szükséglete, s irigylésre méltó a cél is, ami nem volt más, mint egy kultúrház felépítése, ahol a közösség találkozhat, és az igazán fontos értékek átöröklődhetnek.
– Maglód 655 éves történelmében ez a nap minden tekintetben egyedülálló – kezdte beszédét Tabányi Pál polgármester. – Nem hivalkodó palotát építettünk, hanem egy házat, amely a kultúráé és a közösségé. Három alapköve három összetartozó városból érkezett, az egyik Vámosladányból, a másik Lövétéről, a harmadik kő Maglódról.
A házat maglódi kezek építették, s termeit is helyi művészek alkotásai díszítik. Zalavári Béla, a művelődési ház igazgatója köszönetét fejezte ki a község lakóinak, majd Sinkovicz László, Pest megye önkormányzatának alelnöke mondta el köszöntőbeszédét. Ezt követően ünnepélyesen, nemzetiszínű szalag átvágásával átadták a Bubik Istvánról elnevezett színháztermet. A 2004. november 28-án tragikusan elhunyt színművész barátai és pályatársai egymást váltották a színpadon. A fellépők, Kubik Anna, Götz Anna, Nemcsák Károly, Ráckevei Anna, Rubold Ödön, Sasvári Sándor, Tolcsvay Béla, Trokán Péter meghatottsággal, fájdalommal és barátsággal teli élményeket adtak át, s bár a művész életrajzáról egyetlen szó nem esett, mégis mindenki megismerhette, közel érezhette a színészt, akinek arca nagyméretű kivetített képen is megjelent. A pódiumon a versek mellől nem maradt el a tánc, a zene sem, hiszen a színművész kedvenc dalát játszotta el Sipos András és White Woodoo Bubik István Ütős Emlékzenekar. A színházi jelkép két arcához hasonlóan kavarogtak az ünneplőben az érzések, a sírás, a nevetés. Az emlékezés mellett a versek, a zene, a gyertyák fénye, családja és a barátok ereje valóban a közösség közé hozta a nyílt szívű, konok, felejthetetlen tehetségű színészt. Az est végén pedig lehullott a fátyol Babos László szobrászművész Bubik Istvánt ábrázoló domborművéről.
Bubik István május 19-én ünnepelte volna 49. születésnapját. A róla elnevezett színházterem és a szobor ajándék a maglódi közösségtől, talán az egész magyarságtól. Tanúsítja, Bubik István valóban köztünk van ma is.