Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása – írta Bartók Béla. Azt, hogy ez mennyire igaz, most igazán megérthettük. Ha népdalfeldogozásra gondolunk, számtalan olyan előadás jut az eszünkbe, amely gyökeresen mást sugall, mint az eredeti népdal. Emiatt aztán addig, hogy Bartók mennyire értette, mi is az adott népdal szövegi-zenei lényege, kotta nélkül szinte el sem jutottunk. Pedig már régóta hangoztatják, hogy Bartókot igazán csak akkor értjük és tudjuk stílushűen megszólaltatni, ha annak hátteréről, ebben az esetben a népzenéről is pontos ismereteink vannak. Most, talán éppen a népzenében és a komolyzenében, s nem utolsósorban a zeneszerzésben is egyaránt járatos Kelemen Lászlónak köszönhetően valamit sikerült megláttatni abból a koncepcióból, amit Bartók papírra vetett. Megszólalt ugyanis Bartók maga, s végre a népdal is elnyerte helyét a műben.
Mi is történt tulajdonképpen? Kelemen László gondolt egy nagyot, és Herczku Ágnes népdalénekes hangjával szólaltatott meg huszonnégy népdalfeldolgozást. Bár az ötlet rendkívül egyszerűnek tűnik, mégsem olyan könnyű megvalósítani. Először is a hangfekvés a korabeli házimuzsikáló polgári réteghez igazodott, emiatt transzponálni kellett. Másrészt a kottakép csak iránytű, különösen az egyébként parlando vagy aszimmetrikus ritmusú daloknál, így a kotta szentségéhez szokott zongoristát meglepő helyzetek elé állítja a dallam eredeti megszólalása.
Ennyi bevezető után már talán érezhető, mennyire nem mindennapi az a korong, amely most megjelent, s amelyen Herczku Ágnes énekli a Bartók népdalfeldolgozásokat Djerdj Tímea és Kincses Margit zongoraművészekkel. A lemezbemutatón egyébként megszólalt a tiszta forrás is, a népdalokat eredetiben a Magyar Állami Népi Együttes zenekara tolmácsolta, leleményesen az udvarról, így az ablakokon beszűrődő muzsika Bartók hangzó élményeit jelenítette meg, tovább segítve a Bartók-művek helyes értelmezését. Mind a huszonnégy dallamot nem sikerült egyformán hatásosan tolmácsolni, de a többségét megdöbbenve hallgattuk: egyszerűen a népdal maradt népdal mindenféle mesterkéltség nélkül, így a zongoraszólamban érvényesülhetett Bartók muzsikája, amely bámulatosan képezi le az eredeti hangzást a huszadik század zenei nyelvezetére. Bár a lemez csak egy állomás a bartóki muzsika megértése felé vezető úton, alapvetően átszabhatja bizonyos művek előadási gyakorlatát, s közelebb vihet ahhoz a hangzásélményhez, amelyet a zeneszerző megálmodott.
(Magyar népdalok énekhangra és zongorára. Bartók Béla Emlékház, június 11.)
Szijjártó Péter a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara új vezetésével tárgyalt