A Firenze és Tokió után Debrecenbe érkezett tárlat abból a szempontból valóban unikum, hogy a valóságot a formában és a mozgásban, illetve a kettő összefüggéseinek feltárásában megragadó reneszánsz zseni gondolatairól, munkamódszeréről páratlanul hiteles és teljes képet ad. A természetet és az embert komplex egységben látó Leonardo zseniális megsejtései, ahogyan a kiállítást rendező Galucci professzor elénk varázsolja, valóban lenyűgözők. Döbbenetes erővel hat ránk, hogy a művész egységes rendszernek látta az élő és az élettelen természetet, nem tudjuk nem észrevenni, hogy a ló és az ember izmainak hasonlóságát kutatva felsejlett számára valami az evolúció gondolatából, amit csak megerősít, hogy az emberi kar izmai alapján menynyire reálisan sikerült leképeznie az ebből „kinövő” szárnyakat. Rácsodálkozunk Leonardo spirális forma iránti szenvedélyes érdeklődésére, azokra a fejtegetéseire, hogy a világban megvalósuló új formák egyik alapja éppen ez lehet. Némi merész képzettársítással a hozzánk hasonlóan meglóduló fantáziájú látogatónak innen már csak egy lépés a DNS-molekula kettős spiráljára asszociálni.
Elbámészkodunk azon, hogy az idős és a fiatal test felboncolásának eredményeként felfedezte az érelmeszesedés jegyeit, az általa gúlatörvénynek nevezett hipotézisét bizonyítva pedig eljutott a mechanika alapvető összefüggéseihez. Villámgyorsan forgó agyának kiszolgálására feltalálta a töltőtollat, az óraszerkezetek tervezésekor szükséges síkidomok megszerkesztéséhez az elliptikus körzőt. Látjuk a rajzokat, az azok alapján készült, varázslatosan korszerű tárgyakat, hagyjuk, hogy megfogjon bennünket Leonardo szelleme.
Végére érünk a gondolati csodáknak: a Leonardo által legmagasabbra értékelt művészetnek, a festészetnek szentelt szekcióhoz érkezünk. Itt szembesülünk az impozáns kiállítás fájó hiányosságával. Azzal, hogy a szellemileg páratlanul gazdag és kreatív világlátásnak az ábrázolására hivatott Leonardo-remekekből egy sem látható eredetiben az amúgy valódi szellemi ínyencségeket felvonultató kiállításon. Ennyiben a debreceni tárlat minden bizonnyal szegényesebb, mint a firenzei kiállítás, ahol fél tucat eredeti Leonardo-festménnyel vezették be a látogatót a gondolatokat boncolgató szentélyekbe. De ennyivel kevesebb a tokióinál is, ahol ha más nem, az Angyali üdvözlet legalább látható volt eredetiben.
Kárpótlásul igen gazdag és élvezetes multimédiás anyag mutatja be a leghíresebb képek titkait, és megtekinthetünk két igazi Leonardót is. Igaz, ezek nem festmények: az egyik a Szépművészeti Múzeum által kölcsönzött Trevisio-emlékmű terve, egy kisméretű lovas bronzszobor, a másik pedig egy 1480 körül keletkezett rajz, amin a repülő ember tervei, illetve egy festményhez készített emberalak-tanulmány látható. Előbbi Ferency István szobrász magángyűjteményéből került a Szépművészetibe, és Aggházy Mária azonosította a hatvanas években, utóbbi pedig a Mediciek gyűjteményében fellelt kilenc rajz egyike. Mivel a több mint félezer éves grafika még sehol nem volt kiállítva, ez valóban unikumnak tekinthető, amit az is bizonyít, hogy biztosítási értéke kétmilliárd forint. Debrecenben ott van az is, ami még sehol nem volt: a Sforzák dicsőségét hirdető monumentális lószobor, a Kolosszus.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
