Az utódok vallomása

Kodály Zoltán, a népzenekutató címmel nyílt fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában a Kodály-év alkalmából. Az informatív, olvasmányos, képekkel gazdagon illusztrált tablókból álló tárlat év végéig látogatható. A kiállítás anyagának nyomtatott vagy internetes formában való megjelenésére az igény nagy, a megvalósulásához azonban még meg kell találni az anyagi forrásokat.

Ez a kiállítás az utódok vallomása: vállalása Kodály meggyőződésének, amely szerint a népdal szerepe nem merülhet ki a hagyományőrzésben. Hatékony eszköze a nemzeti identitás megőrzésének is, ezért jövőnk egyik nélkülözhetetlen biztosítéka – mondta megnyitóbeszédében Eősze László zenetörténész a Kodály Zoltán, a népzenekutató című fotó- és dokumentumkiállításon. A Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központja csütörtök óta látogatható tárlatával emlékezik a 125 éve született és negyven éve elhunyt zeneszerzőre, zenepedagógusra és népzenekutatóra, akinek most ez utóbbi, a köztudatban kissé háttérbe szorult, azonban teljes életpályáját meghatározó munkásságát állították a középpontba.
A kiállítás különböző aspektusokból világítja meg a kodályi életművet. Megtudhatjuk, milyen élmények érték, hogyan képzelte el a gyűjtést, hogyan szőtte át műveit a népzene, mit gondolt a cigányzenéről, s hogyan vélekedtek róla a pályatársak. A részben magától Kodálytól, részben a pályatársaktól származó írás- és levélrészleteket látványos és beszédes képek egészítik ki: nemcsak gyűjtés közben, de még táncolni is láthatjuk Kodályt.
Kodály, a kutató egy kicsit háttérbe szorult – mondja Pávai István zenetörténész-népzenekutató, a Hagyományok Háza Lajtha László Folklórdokumentációs Központjának szakmai vezetője, aki a kiállítás szakmai tervét készítette. A Kodály teljes életművét érintő általános bemutatókban leginkább az elején térnek ki erre, hiszen először azért indult el a népdal után, hogy új formákat találjon a saját zeneszerzői nyelvének. Amikor azonban erre rátalált – és ez Bartókkal is hasonlóan történt – azonnal rájött, hogy ez mekkora tudományos feladat, és pillanatok alatt tudós vált belőle – folytatja. Szintén lényeges, hogy Kodály a tudományos kutatás eredményeit azonnal hasznosítani akarta a pedagógiában, a művészetben. Nála természetesen működött az a gondolkodásmód, amit manapság sokszor adminisztratív módon akarnak a kutatókból kikényszeríteni, vagyis hogy olyan kutatásokat végezzenek, amelyek eredményei felhasználhatók a mindennapi gyakorlatban – teszi hozzá.
Pávai István népszerűsítő jellegű tárlatnak szánja az összeállítást, de szakmabeliek jelezték, hogy a tárlat hasznos azoknak is, akik ismerik az életművet. Ez nem véletlen: egy ilyen kiállítást összeállítani nem kis munka, részletesen ismerni kell hozzá Kodály háromkötetes Visszatekintését, a két kötet Hátrahagyott írásokat, a leveleket, és más kutatók, művészek Kodályról írt munkáit, a tematikus rendezés pedig segíti a nézőt abban, hogy rövid idő alatt sok információhoz jusson.