„Ezeket a szavakat a magyar színpadokon nagyon sok estén ki fogják mondani”

Családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői kísérték utolsó útjára a 93 éves korában elhunyt Mészöly Dezső költő, író, műfordítót a Farkasréti temetőben péntek délután.

A rövid betegség után október 11-én meghalt Kossuth- és József Attila-díjas szerzőt református szertartás szerint búcsúztatták. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár Mészöly kedvenc költőjét, Petőfi Sándort idézve hangsúlyozta: „Mészöly Dezső itt marad. Ne kezdjünk múlt idejű igéket mondani róla. Maradjon itt minden, amihez az ő neve kötődik: szellem, tudásanyag, ismeret, lobogás, szenvedély.”

A politikus kiemelte: nagy öregeket temetett az ország az elmúlt években, Hubay Miklóst, Makovecz Imrét és Faludy Györgyöt. Mészöly Dezsőhöz hasonlóan mind „hatalmas sugárzású és tudású reneszánsz emberek” voltak – jegyezte meg Szőcs Géza. Az államtitkár megemlékezett Mészöly Dezső műfordítói munkásságáról, mint fogalmazott, „a mondható, lüktető szó zsenije volt”. „Éppen azért marad itt velünk, mert ezeket a szavakat a magyar színpadokon Temesvártól Komáromig, Szabadkától Csíkszeredáig nagyon sok estén kimondják és ki fogják mondani” – fogalmazott. Televíziós munkásságáról szólva rámutatott: még szeptemberben is készült vele Lyukasóra-felvétel. „Az elme hibátlan működése éltette” – tette hozzá, majd leszögezte: Mészöly Dezső lelke és szelleme „a földön él és vándorol”.

Szakonyi Károly író, dramaturg a Magyar Írószövetség, a Magyar Írók Egyesülete és a Magyar Művészeti Akadémia nevében búcsúzott a „költőtől, aki rajongott a nyelvért”. Szakonyi méltatta Mészöly Villon-fordításait, valamint felidézte azt is, hogy a Nemzeti Színház dramaturgjaként jutott el Párizsba, ahol tovább tökéletesíthette franciatudását. „Az angolt Shakespeare-ért szerette, de azért fordított Agatha Christie-t, Arthur Millert is” – tette hozzá, majd megemlítette, milyen élvezetes volt olvasni Moliére-ről írt esszéit.

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója búcsúbeszédében kiemelte: Mészöly Dezső élő legenda volt, gazdag életpályája maradandó nyomot hagyott a Madách Színházon. Felidézte, hogy az alkotó tíz évig, 1948 és 1958 között dolgozott dramaturgként a teátrumban, és szinte valamennyi Shakespeare-fordítását színre vitték.

Mácsai Pál színész-rendező, az Örkény Színház igazgatója beszédében felidézte, hogy mintegy harminc éve Mészöly Dezső Rómeó és Júlia-fordításában debütált a Nemzeti Színházban. A rendező kiemelte: Mészöly Dezső olyan embereket ültetett egy asztal köré, akik világnézetükben nem voltak egyformák. „A lehető legkülönbözőbbek voltak. (…) Ezek az irodalmárok meg tudtak egyezni, nem abban, hogy a magyar irodalom fontos, hanem hogy fontosabb, mint ők maguk” – mutatott rá Mácsai, aki szerint bár Mészöly rendkívüli tehetsége sírba szállt, ezt meg lehet tőle tanulni.

A dramaturgok, egykori tanítványok nevében Major Anna búcsúzott. Földvári Péter, a Pasaréti Református Gyülekezet lelkésze a szertartás során megemlékezett arról, hogy Mészöly Dezső hívő ember volt, aki segédlelkipásztorként is segítette a gyülekezetet. „Adjunk hálát érte Istennek” – fogalmazott.