Magyarországon ma mintegy hetven kisebb utazó színtársulat játszik gyerekeknek, fiataloknak szóló darabokat − több bábszínház, kőszínház, vagy a Kolibri mellett. Bár időnként bábművészeink, egy-egy gyermekszínházi előadás sikert ér el nemzetközi fesztiválokon, a reflektorfény itthon ritkán esik rájuk, itthoni szakmai elismertségük sem érdemeik szerint való.
Igaz, akadnak olyan haknitársulatok is, amelyek a gyerekeket – még ha nem is direkt szándékoltan, inkább a pénztelenség miatt − másodrangú közönségként kezelik. A színészek szedett-vedett jelmezekben, az előadás díszleteként egy lepedővászon szolgál, rajta festett út, festett jelzőtábla: a színpadképet majd kipótolja a gyermeki fantázia. – Mikor magánkezdeményezésre társulatunk megalakult, egyik fő elhatározásunk volt, hogy minőségi utazó előadásokat hozzunk létre. Addig spóroltunk, míg 2009 januárjában be tudtuk mutatni a Holle anyót Halász Aranka színművésznő főszereplésével. A további produkciókra a korábbi előadások bevételeiből takarékoskodtunk, ma már igényes díszleteket állítunk színpadra. Olyanokat, amelyek budapesti kőszínházakban is ritkaságszámba mennek – mesélte Nyírő Bea színművész, rendező, a társulat művészeti vezetője.
A Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház nagyszínpadot igénylő produkciókkal, díszletekkel van jelen a színházi életben. Játszik többek között Sopronban, Veszprémben, a főváros és az ország több művelődési házában. Mindenhová megy, ahová hívják, egy kikötéssel: minimum négy és fél méteres belmagasságú legyen a színpad. – De nemcsak a színpadot, azt az űrt is szeretnénk betölteni, amit az Arany János Színház bezárása hagyott maga után – hangsúlyozta Nyírő Bea. – Bár nagy színészekkel, remek szereposztással a kőszínházak is adnak gyermek- és ifjúsági előadásokat, de ez nekik kiadott feladat, míg nekünk hitvallás, még ha ez patetikusan is hangzik. És nem kenyérkérdés, hanem elhivatottság: színészeink diplomával rendelkező színművészek, akik több helyen sok „felnőtt” darabban játszanak. Társulatunk tagja, vendégművésze többek között Bregyán Péter, Szacsvay László, Tóth Judit és Viczián Ottó. Magam is több „felnőtt” darabban játszom, sok nagy szerepet megkaptam már, de a gyermekszínház a nagy szerelem. (Nyírő Bea múlt évben többek között Gertrudis volt a Bánk bán soproni előadásában.)
A nemzeti gyermekszínház repertoárján klasszikus gyermek- és ifjúsági darabok szerepelnek: többek között Grimm-adaptációk (például A suszter manói), vagy az Óz, továbbá az Indul a bakterház, a Vértestvérek. Az évad bemutatója a Hófehérke, a Tom Sawyer, A dzsungel könyve. A szellemes szövegek mellett fontos az igényes muzsika is: A Péter és a farkast Prokofjevvel, A Csipkerózsikát Csajkovszkijjal játssza a társulat, itt a zene sosem pár akkord egy olcsó szintetizátorból.
A magánkezdeményezésre létrejött társulatok között a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház szerencsés helyzetben van: állandó helyet kapott a Haller utca 27-ben, játszóhelye az óbudai San Marco utca 81. és a törökbálinti művelődési ház is – és mindhárom önkormányzat támogatja a társulatot. Több vidéki városban bérletet hirdethetett, sőt, a jótékonyságra is gondolhat: bár nem hirdeti, több nevelőotthonnak ingyen játszik. A Betlehem csillaga két előadásának bevételét pedig – december 17-e és 18-a a József Attila Színházban – beteg gyerekek részére a Hospice Alapítványnak, valamint a fóti gyerekvárosnak ajánlja fel.
