És vége: 2011 legjobb filmjei

Az utolsó napon elérkezett az idő egy szubjektív évértékelőhöz. A magyar mozikban 2011-ben bemutatott filmek képzeletbeli toplistáját állítottuk össze.

Nader és Simin – Egy elválás története

Az év vitathatatlanul legjobb alkotása az iráni Asghar Farhadi berlini Arany Medve-díjas alkotása. A gyomorszorító történetben egy perzsa család szétesésének lehetünk tanúi, szóval nem csak a fennálló iráni társadalmi állapotok kerülnek kibontásra, de emberi kapcsolatokból is leckét kapunk. A fantasztikus színészi alakítások pedig felteszik a koronát erre a rendkívüli mozgóképes teljesítményre. Golden Globe-ot és Oscart neki!

A király beszéde

A brit film évek óta legnagyobb alkotása az Amerikai Filmakadémia számára a múltat idézte, ezért a megtörtént eseményeket feldolgozó történelmi tablófilm az idei Oscar-gála nagy nyertese volt. A rendező Tom Hooper sikere azonban éppoly megérdemelt, mint főszereplőjének, Colin Firthnek a díjazása. A György király híres beszédtémájáról szóló, két világháború között játszódó mozi azonban minden közönségrétegnek tartogat valamit, s színészi teljesítményei, humora, remek párbeszédei együttesen tették kivételessé A király beszédét.

A félszemű

A Coen-testvérek műfaji barangolása a westernnel folytatódott. Kevesen hitték, hogy John Wayne klasszikusához érdemes hozzányúlni, mi több, lehet még benne – kiváltképp napjainkban – újat mondani, ám a testvérpár ismét bizonyította rendkívüli tehetségét. Jeff Bridges biztosan Oscart kapott volna, ha egy évvel korábban nem jutalmazzák, de nála is fenomenálisabb a szó szerint semmiből érkező 14 éves Hailee Steinfeld, aki instantmód szupersztárrá válhat alakítását követően. Coenék 10 Oscar-jelölése ugyan díjat nem hozott, de ez már senkit nem érdekel.

Fifti-fifti

Igazi gyöngyszem maradt év végére, amely témájának komolysága miatt talán elkallódik a középszerű gyerek- és családi filmek kavalkádjában, de ettől még az év egyik legjobb magyar mozibemutatója marad. Az amerikai független film legjobb hagyományai, merészsége, remek színészi teljesítményei és dramaturgiája maradandó gyöngyszemet eredményezett egy 27 éves srácról, aki barátjával és 50 százalékos túlélési eséllyel néz szembe a rákkal. Megtörtént eset alapján.

Fekete hattyú

Darren Aronofsky a Fekete hattyúval végleg a fiatal amerikai mozi legjobb és leginnovatívabb rendezőjévé lépett elő. A Rekviem egy álomért és A pankrátor után ismét egy tökéletes teljesítménnyel rukkolt elő, s harmadszor hívott elő főszereplőjéből díjnyertes alakítást. A hihetetlenül tehetséges Aronofsky tudatos karrierépítőként ezúttal képes volt a magaskultúra, a balett világába helyezni egy olyan thrillertörténetet, amit milliók zabáltak. A legmagasabb művészi teljesítményt állandó tettestársai, az operatőr Matthew Libatique és zeneszerzője, Clint Mansell teszi teljessé.

Egy jobb világ

Susanne Bier a dán filmgyártás egyik élharcosa csúcsra ért az Egy jobb világgal. Az Oscar-díjat és Európa Filmdíjat is nyert mozi nem tökéletes, de olyan drámai konfliktusra épül, ami már önmagában megsüvegelendő. A két iskolás srác majdnem tragédiába torkolló barátsága hatásvadász elemek közepette is képes lélegzetelállító pillanatokra, társadalmi problémafelvetése pedig aktuálisabb, mint valaha.

Ne engedj el

Legnagyobb erőssége, hogy egy több fronton az évtized regényének választott Kazuo Ishiguro műből készült, ami elementáris erejű, újszerű munka. Ez a kötet került a videoklipes Mark Romanek kezébe, aki sötét tónusú, nagyon erős atmoszférájú mozit készített belőle. Kiera Knightley és Carey Mulligan is remek szerepében. A film olyan fiatalokról szól, akiket azzal a céllal nevelnek bentlakásos iskolában, hogy felnőve szervdonorként végezzék be életüket.

Emberek és istenek

Még egy megtörtént eset, ahol a rendezőnek sikerült elkerülnie a giccset és szentimentalizmust. Xavier Beauvois 2010-ben Cannes-ban díjazott alkotása az 1996-ban, az algériai polgárháború idején elrabolt hét trappista szerzetes máig nem tisztázott meggyilkolásáról szól. Az Emberek és istenek fél-dokumentarista alkotás, amely minden pillanatban a hitelességre, valóságosságra törekszik.

Precious

Nehéz azt mondani a Preciousra, hogy jó film, hogy szívesen nézi az ember, mert benne egy túlsúlyos fekete lánnyal minden szörnyűség megtörténik, ami csak elképzelhető, sőt talán még olyanok is, amelyek elképzelhetetlenek. Egy megtörtént eset bestseller-adaptációjában a gettóélet és szegénység egy fekete lányt sújt, aki túlsúlyos, AIDS-es, anyja terrorjának árnyékában él, s második gyerekét várja – a saját apjától. Egy valószínűtlenül tökéletes Oscar-díjas alakítással és sokkoló képsorokkal válik igazán emlékezetessé a Precious.

Éjfélkor Párizsban

Woody Allen mozija ugyan könnyed szórakozás, mégis igazán emlékezetessé válik – köszönhetően annak a hatalmas tudásnak és tájékozottságnak, ami megelevenedik a húszas évek Párizsában. Allen filmje pont amiatt maradandó élmény, amiért becsülni kell Darren Aronofsky Fekete hattyúját, úgy oktat és nevel, hogy közben az ember jól szórakozik. S emiatt még az is megbocsátható, hogy a már 76 éves Woody fiatalkori énjét nem túl szerencsésen Owen Wilsonra osztotta. Ettől még csodás visszamenni a két világháború közötti Párizsba, s megcsodálni a művészvilág tehetségeinek páratlan koncentrálódását és az éjszakai életét.