A kutatás során elsősorban a Virtuális Diamúzeum gyűjteményére támaszkodtunk. Aki még nem tudott erről az egyedülálló vállalkozásról, érdemes ellátogatnia a honlapjukra. Bíró Ferenc fantasztikus gyűjteményét az OSA Archívum karolta fel évekkel ezelőtt, azóta is önkéntes munkában folyik a régi diafilmek digitalizálása, hogy egy kattintással visszarepülhessünk a régről ismert gyerekkori képek közé. Sajnos még mindig nincs feltöltve minden dia, amit Bíró Ferenc összegyűjtött: hiába kerestem például Fekete Istvántól a Téli berek diaváltozatát, amelyben legjobb emlékeim szerint van egy nagyon kedves karácsonyi jelenet, sok hóval, és Matula bácsi kap egy rádiót.
De azért volt mivel vigasztalódnom. Néhány karácsonyi mesét nem is a Virtuális Diamúzeumban, hanem egy interneten fellelhető magángyűjteményben találtam meg. Akárki készítette, hála neki, mert olyan dolgokat is felpakolt, amelyeket a virtuális múzeum még nem. Például Gabi karácsonyát, amely kortárs utángyártást is megért, szóval a mai napig kapható azokban a könyvesboltokban és játékboltokban, amelyek diafilmet forgalmaznak. Gabika eldobja a babákat az új mackóért, az új mackót pedig a kiskutyáért, aztán rájön, hogy nem kellett volna, de a mackó visszatér, íme a karácsonyi csoda. Úgy látszik, a hetvenes években a maciügy központi karácsonyi téma volt, a Télapó és az ezüstmackó című Marék Veronika-sztoriban még egy ugyanolyan ezüstmackót kell keríteni karácsonyra, mint amilyet a kisfiú kapott, különben bőg a kistesó. Végrehajtva, persze télapói közreműködéssel.
József Attila betlehemi királyainak azért jutott egy diasor 1979-ben, az Altatóval egy tekercsben, Richly Zsolt rajzaival. Érdekesség, hogy úgy tűnik, dupla csavaros a történet, mert Richly Zsolt minden jel szerint nem az eredeti háromkirályokat, hanem egy betlehemező csapatot ábrázolt a rajzokon. A kölyökképű, szeplős uralkodók eleve gyanúsak, az itt látható részleten pedig premier plánban tekinthető meg Boldizsár, aki jól láthatóan nem szerecsen király, akkor se, ha mindent megtesz ezért. A korona mögül még a kucsma is kilóg.
Jézus születésére egyébként meglehetősen kevés karácsonyi történet utal, ami nyilván a fentebb is emlegetett okra vezethető vissza. Korábban – és később – viszont készült néhány film Jézus életéről, érdekes módon egy egészen hosszú sorozat a kilencvenes évek elején látott napvilágot, amikor a dia, mint médium lassan már letűnni látszott. Korábban viszont ebben a minőségében is nagyon fontos volt, erre utal a „Falu-Urániája„ elnevezés is, 1928-ból, a diafilm gyermekkorából.
Az üveg diaképek mellett a 20. század második évtizedében jelentek meg az első tekercses filmek. Az egyik legjelentősebb vállalkozás ebben az időben a Falu Urániája nevű ismeretterjesztő társulat tevékenysége volt. A társaság tizenkét előadóval működött, és több száz előadást tartott az ország falvait járva, saját maguk szerkesztette aggregátoros diavetítővel mutatva be a filmeket. Az ő gyűjteményükből maradt fenn a Jézus élete képekben című diasor, amelyen régisége és minősége okán sajnos alig látszik valami a születés pillanatából. Az alkotókról nem tudunk semmit, csak azt, hogy a Falu Urániája Filmlaboratóriuma készítette a filmet Budapesten.
Aztán 1977-ig kellett várni, hogy megszülessen a következő film a témában, ez viszont már színes, és nagyon szépen van rajzolva, Szántó Piroska készített hozzá grafikákat. Ezt még a budapesti Ecclesia Egyesület hozta tető alá, aztán a kilencvenes évek elején a Magyar Diafilmgyártó Vállalat készített egy hosszú, sok tekercses sorozatot Jézus életéről. A készítőkről nincs információ a Virtuális Diamúzeum adatbázisában.
Már majdnem kortárs: egy kép a Jézus élete sorozatból, 1992-ből
Forrás: Virtuális Diamúzeum
És végül szót kell ejteni arról is, hogy ha karácsonyi témák után kutatunk a Virtuális Diamúzeum készletében, olyasmire is bukkanhatunk, amit lehet, hogy inkább nem nézegetnénk végig ezen a fenyőillatú ünnepi órán:
Lőttek a karácsonyfa-karriernek… Ismeretterjesztő dia címlapja.
(Pedagógiai Filmgyár, Budapest, 1934)
Forrás: Virtuális Diamúzeum
